2017. július 31., hétfő

Tortasütés






A mi famíliánk nem igazán „leveses”, mivel én sem szerettem soha a leveskéket, ezért persze nem is főztem, vagy csak nagyon ritkán, így a családom sem szokott hozzá, nincsenek csodák!
Kivétel ez alól a nyári szezon, amikor főképp a fejtett-bab megjelenése után, meglehetősen rendszeresen van valami jó kis tartalmas leves és azt követően valamilyen édes tésztaféle a heti menüben.

A fejtett-bab leves a fő kedvenc, jóféle füstölt hússal, de a gulyást is imádjuk, millió zöldséggel, csipetkével, és örök kedvenc a marhahúsból készült kiadós leves, utána leveshús, hagymás törtkrumpli, valamilyen gyümölcs-szósz, épp ami esedékes.

Most éppen a jó kis marhagulyás volt soron, és mivel ebben a melegben senkinek sincs kedve órákig palacsintát, tarkedlit, vagy efféléket sütögetni, eldöntöttem, hogy régi kedvencünket a joghurt-tortát készítem el második fogásnak.

Most fázisfotókat is csináltam, nagy örömömre egy okos-telefon boldog, új és megszeppent tulajdonosaként, immár nem kell arra várakoznom, hogy valamelyik lányom, vagy Zalán unokám éppen erre járjon, és fotózzon a kérésemre, úgyhogy az első lépés a barack-kompót elkészítése volt, alig egy-két szegfűszeggel, némi fahéjjal, citromhéjjal és citrom levével, szűrés után a leve majd a legfelső, zselés réteg alapja lesz.



Amíg egyet forrt a kompót, sütőpapírral kibéleltem a tortaformát, ami valamennyi szabással járt, de gyorsan elkészült.


Megsütöttem a torta alapját, a gyakran használt, tojásfehérjés, vajas alig lisztes kedvencemből (4 tojásfehérjéből készülő hab, 8 deka liszt, 8 deka olvasztott, de nem forró vaj, édesítőszer), és amíg az lehűlt, kikevertem a felerészt joghurtból, felerészt habbá felvert tejszínből, némi, a kompót levében feloldott szaharinból és langyos zselatinból készült krémet, és ráterítettem a tésztára. Mehetett a félész torta a hűtőbe.




Amint lehűlt és a krémes réteg szépen megdermedt, következett a kirakós játék a barackokkal, majd a kompót levébe kevertem egy kis zselatint, és azzal is nyakon öntöttem az egészet, újabb hűtést követően kész volt a joghurt-torta.




Eredeti tervünk az volt, hogy harmadoljuk az ételeket, mint a büntetést, jó magaviselet esetén, de időközben kiderült, hogy a két unokám belázasodott, úgyhogy mindannyian és az ebéd, együtt elvonultunk beteglátogatóba, dédelgetni, gyógyítgatni, ölelgetni, szeretgetni.

Ezen a képen szó szerint lázas mesenézés folyik éppen!




2017. július 23., vasárnap

Brassói, ahogy mi szeretjük




Nem tudhatom, hogy más családoknál, hogyan is van ez, de nálunk egyáltalán nincs kereslet a csirke mellére.

Nem emlékszem arra sem, hogy gyerekkoromban, amikor Nagyi mondjuk csirkét sütött vasárnapra, hogyan is volt az elosztás. Alighanem, mi gyerekek kaphattuk a mellehúsát. Csak az rémlik, hogy Apué volt az egyik comb, talán Anyu kapta a másikat, a szárny és a háta a Csöpié volt, a Nagyi meg rajongott a faráért, ebből következik, hogy mi lehettünk a mellehúsa kedvezményezettjei, pedig a fél életemet adtam volna egy jó kis lecuppogtatni való hátáért, vagy faráért, de az ugyebár már foglalt volt.

Természetesen akkoriban a hat fős család vasárnapi ebédjére egy csirke jutott, és az aprajából, a nyakából, a belsőségekből, a lábakból, jó sok zöldséggel leves lett, finom házi tésztával.
Minden esetre mostanság, ha egyben sült csirkét készítek, arra biztosan számítani lehet, hogy a sült melle a mélyhűtőben köt ki, későbbi feldolgozás reményében.

Általában brassóivá lényegül át a másod-hasznosítás során, tudom, hogy inkább disznóhúsból kellene elkészíteni, de higgyétek el, jó sok fokhagymával és némi borssal átsütögetve, laskára vágva már nem száraz egyáltalán. 

A brassóiban csak a kellő mennyiségű krumpli hámozgatását, formára vágását, áztatását (csak akkor lehet ropogósra sütni, ha kellő mértékben kiázott a keményítő-tartalom), és főképp a kisütögetését nehezményezem, és kizárólag megfelelő időjárási viszonyok esetén készítem el, mert az eddigi melegben egyszerűen képtelenség lett volna úgy háromnegyed órácskát áldigálni a krumplisütés mellett.
Na de ma hajnalban! Nyitott konyhaablak mellett, ideális volt a hőmérséklet a sütögetéshez, úgyhogy el is készült!

Íme!




A járulékos haszna ennek az elkészítési módnak az is, hogy kiválóan melegíthető sütőben, a krumpli belül porhanyós, kívül visszanyer az eredeti ropogósságból éppen annyit, amennyi szükséges, a hús meg nem szárad halálra.

Csak az a gond, hogy sohasem sikerül megfelelő mennyiséget előállítani, mindig elfogyna még kétszer annyi is!

2017. július 22., szombat

A májpástétom





Drága, jó anyósomtól nem túl sok mindent tanultam, mondhatnám úgy is, hogy túl sokat nem köszönhetek neki, állandó beavatkozást (de legalább a kísérletét), némi intrikát, abszolút, elvakult elfogódottságot a fia iránt, na, ezeket igen, és vitathatatlan, hogy a májpástétom receptjét is neki köszönhetem!

Amikor havi rendszerességgel meglátogattuk a miskolci rokonságot, természetesen a két kicsi gyerekkel hajnalok hajnalán kellett elindulni, többnyire reggeli nélkül, a kocsi csomagtartójában ott lapult a két bili, ha útközben jön meg a gyerekek kedve a bilizéshez, de jó is volt az autópálya leállósávja mellett asszisztálni mondjuk késő ősszel, az anorákból éppen kibontott gyerekek pisiléséhez!

Anyósom viszont jobb alkalmakkor, frissen sült májpástétommal fogadott bennünket, ami nagy öröm volt az akkorra már az útba is belefáradt, egyébként is álmosan útnak induló gyerekek és felnőttek számára!



A májpástétom egy teljesen hagyományosan elkészített resztelt májjal indul, kerül bele zsíron, vagy olajon megdinsztelt vöröshagyma, egy paradicsom, némi zöldpaprika, őrölt paprika, egy gerezd fokhagyma, bors, majoránna. Aki szereti, persze indíthatja kisütött füstölt szalonnával is.

Amikor elkészült a resztelt máj, le kell darálni, kihűteni, majd sózni, némi mustárt hozzá keverni, és prézlivel addig dúsítani, amíg elveszíti folyékony jellegét. 

Ezt követően egy kikent, kiprézlizett formába lehet áttenni, lehet az kuglóf-forma, vagy – mint most – őzgerinc forma, majd meg kell sütni.

Lehet azon melegében enni, némi finom, zelleres, lila hagymás krumplisalátával, vagy görögsalátával akár ebéd, vagy vacsora is lehet, egy-egy diétásabb időszakban, de lehűtve, napokig eláll, és nálunk kiváló felvágott-pótlásként használatos. 

Kisebb adagokra vágva, vidáman le lehet fagyasztani, és később, a „na’ mit egyek vacsorára” percekben elővenni a mélyhűtőből!
Szívből ajánlom!