Görögdinnye

Már jó ideje foglalkoztat, hogy miképpen lehetne tartósítan az egyik legkedvesebb gyümölcsömet, a görögdinnyét.

Ugyan felrémlik az az Apu féle családi legenda, amely szerint az érett görögdinnyét be kell festeni vastagon oltott mésszel és az így kezelt dinnye, ha jó hűvös, kellően párás de mégis száraz helyen (mint a rég megszűnt, hajdani, földes, boros kamra Ráckevén) tárolják, karácsonykor finom csemege lehet, együtt a gerendáról fürtönként lelógatott, nagy szemű csemegeszőlővel, ami csak mértékkel aszalódott meg, közelebb állt a szőlőhöz, mint a mazsolához.

Apuval mi is megpróbáltuk egyszer ezt a meszes játékot. Apu remekül emlékezett, hogy a kevei kertben imitt-amott lapul némi korábbi meszelésekből megmaradt oltott mész, gondosan elásva, azt megpróbáltuk kiásni. Most nem részletezem, hogy hány fölösleges gödröt állítottunk így elő, mert mégsem ott volt, és végül nem találtunk mást, mint egy pár, kis vödörnyi, szutykos kövületet, ami akár mész is lehetett valaha, és sajnos a kísérlet sem vált be, karácsonyra csak egy nehezen eltakarítható, valahai dinnye maradványait találtuk a boros kamrában.

Azt a parányi mellékkörülményt hagyjuk figyelmen kívül, hogy ezek a gyümölcsök manapság már bőven megvehetők akár karácsonykor is, a kérdés foglalkoztatott már egy ideje, és kísérleteim is voltak.

Például két éve a görögdinnye fehér héjából főztem kompótszerű befőttet, az egyik üveg még mindig ott álldogál a polcon, mert soha, senki nem kívánja megkóstolni, a másikat elajándékoztam, de nem érkezett rajongó, elragadtatott telefon, hogy milyen is volt, ráadásul hosszas és macerás az elkészítése, úgyhogy ezt a kísérletemet nem fogom megismételni.

Aztán olvastam számtalan receptet a dinnyehéj savanyításáról, de ha már savanyú dinnye, akkor azt megveszem a kedvenc savanyú-árusomtól, az ősszel még apró dinnyéket egyben savanyítottuk még mi magunk is. Ugyanis szinte minden évben mi is ültettünk görögdinnyét Ráckevén, a kertbe, de egyetlen egy alkalom sem volt, amikor ebből élvezhető, kellően nagy és érett gyümölcs kerekedett volna, de nem adtuk fel, ha másnak nem hát savanyúságnak remek volt a zöld paradicsomok mellé.

De idén, a gyakran böngészett receptek között, megláttam a görögdinnye lekvár képét és leírását, és minthogy az utolsónak vásárolt dinnyénk nem volt éppen a legédesebb, gondoltam, itt az ideális alkalom a dinnyelekvár elkészítéséhez.

Gondosan kimagoztam a termetes dinnyét, majd botmixerrel pürésítettem, jött hozzá befőzőcukor, meg zselésítő több tasakkal, egy kis citromlé, és indult a főzés!

Nos, az eredmény elég furcsa! A mindenféle zselésítőszerek dacára, a lekvár, legfeljebb öntet sűrűségű, de az íze remek, valóban megőrizte a görögdinnye jellegzetes aromáját, a hozzáadott befőzőcukor miatt kellően édes, és látványra is „ölég helyes”. 

Hogy aztán mire fogom felhasználni, azt még végképp nem tudom, bár Sárka szerint egy jófajta túrótorta, vagy joghurt-torta tetejére finom és csinos lenne egy kis zselatinnal összefőzve, dinnye-zseléként alkalmazni. El tudom képzelni például rizskoch mellé, öntetként is, na majd még gondolkodom!