Pikáns gomba

Az úgy volt, hogy fiatal-asszony koromban, amikor még jobbára azt főztem, amit a hűtőben találtam, és igencsak szükségem volt a fantáziámra, mert hol ez, hol az fogyott el, és minthogy anyagilag akkoriban sem álltam túl jól, ügyeskednem kellett. Meg kellett oldani mindent azzal, ami volt, mert nem mindig volt – helyesebben, többnyire nem volt - rá keretem, hogy kiugorjak megvenni a hiányzó dolgokat.

Történetesen friss gomba volt otthon, nem is kevés, na meg persze rizs, hagyma, krumpli, tészta, ilyesmik, de éppen teljesen elfogyott a fűszerpaprikám, ami nélkül egy jófajta gombaparikás nehezen képzelhető el. Megdinszteltem a hagymán a gombát, sóztam, picit megborsoztam, de ott állt hókán, színtelenül ám jó ízűen a gomba, látványra roppant szokatlanul.

Törtem a fejem, hogy mit hozzak ki ebből, végül összerottyantottam néhány babérlevéllel, főztem mellé rizst, összekevertem ezeket és megfejeltem az egészet néhány nagykanálnyi tejföllel. Így készült az első pikáns gomba, ami aztán hol mártásként, hús mellé, hol tésztához keverve, hol köretként, hol pedig önmagában egy kis friss salátával, visszatérő szereplője lett az étkezésünknek.

Aztán ahogy jött, úgy el is tűnt, ahogy most számolgatom, van annak már jó 30-35 éve is, hogy utoljára az asztalra került, mert közben nőttek-növögettek a lányaim, akik olyan messzire kerülik máig is a gombát, amilyen messzire csak lehet, és én meg egyre kevésbé szerettem többfelé főzni, a magam kedvére, meg a többiekére, külön-külön.

De tegnap, Sárka lányom mielőtt felugrott hozzám, éppen vásárolni volt, és meglepett egy félkilónyi, pazar gombával!

A hófehér, roppanó, friss és apró növendék-gombák olyan hívogatóan bújtak össze a csinos dobozkában, hogy miközben nyeltem a nyálam, megjelent előttem egy gőzölgő, gombás-tojás reggeli látványa, ami menten összekuszálódott egy jó, csipetkés, tejfölös, petrezselymes gombalevesével, de mindent legyőzött a rizses, pikáns gomba felrémlő emléke.

Úgyhogy elég hamar vége szakadt a szokásos, hosszasan elnyúló, olvasós, kávézós, tervezgetős, hajnali ébredezésemnek, és már mostam, szeleteltem is a gombát, vágtam apróbb darabokra a vöröshagymát, és a már puha, saját levében dinsztelt gomba fele (épp csak egy kicsi fehérborssal meghintve) egy dobozban várja, hogy lehűlve a mélyhűtőben pihenjen, amíg majd kiteljesül gombalevessé, a másik fele, pedig rizses, pikáns gombaként arra vár, hogy reggelimül szolgáljon.

Látványra nem egy szépség, de az íze, az valami remek!

Merem ajánlani!