Az utóbbi időben

Mostanában nem jut időm semmire. Mint mondani szokás, hosszú és hányatott életem során nem sokadjára rabul ejtett egy sorozat. Természetesen nem egy mostanában vetített darab, hanem egy akármikori.

Hasonló „beszippantó” hatással a Csillagkapu volt rám annak idején, emlékszem szombat délután 5-kor adták a következő epizódot, ami rendszerint Ráckevén ért bennünket, és egy idő elteltével az egész család, szomszédság, baráti kör tisztában volt azzal, hogy 5-6 között se telefonon, se más módon ne próbálkozzanak velünk, mert kávéval, cigivel ott ülünk a TV előtt, és éppen megmentjük a világot.

A Csillagkapus Carter doktornő a főszereplője ennek a sorozatnak is, „Sanctuary, génrejtek”, aminek négy (vagy öt, ki tudja már) évadját néztük végig. Ezúttal a világ mellett, a velünk élő „másokat”, eltérő életformákat kellett megmentenünk. Alkalmanként két (na jó, néha három) epizódot néztünk meg, és bevallom jelentős önfegyelmet igényelt, hogy ne húzzunk bele a negyedikbe is!

A fantasztikus (tudományos és kevésbé tudományos) irodalom iránti elkötelezettségem is Apunak köszönhető, aki nagy rajongója volt ennek műfajnak (is), Ráckevén máig forgatjuk a régi Galaktika számait.

A sorozat-nézés közben gyártom a karácsonyi ajándékokat, snitteket szerkesztek, szabok, varrok, hímzek, a balkezem középső ujjbegye már úgy néz ki, mint valami egzotikus, azonosíthatatlan bőrbetegség áldozata, mert öltögetés közben ezzel „ellentartok”, és nagy gyakorisággal  bököm át a felső bőrréteget. (Képet majd csak karácsony után mutatok, mert különben mi lesz a meglepetéssel?)

Azért a főzésre (meg némi kertápolásra, mert annyira gyönyörű az időjárás) szakítok némi időt, úgyhogy kipróbáltam egy újabb csirkés csodát, meleg szívvel ajánlom, mert tényleg nagyon finom lett.

Ezt is a kedvenc, kicsontozott, felső csirkecombból készítettem, de akinek nincs kedve a lenyúzással, filézéssel bajlódni, az nyugodtan elkészítheti filézett csirkemellből is, garantáltan nem lesz száraz.

A csirkehúst besózva, lisztbe forgatva hirtelen kisütöttem. A szeleteket tepsibe tettem, és minden szelet tetejére halmoztam, vastagon, a következő keveréket: 4 púpos evőkanál zsemlemorzsa, egy bő evőkanál vajjal összemorzsolva, bors, só, petrezselyem, úgy 10 dekányi reszelt sajt. Ezt a morzsálódó, de mégis összetapasztható bundát halmoztam vastagon csirkeszeletekre, mindegyik tetejére rászúrtam egy kis rozmaring-ágacskával, egy-egy félbevágott koktélparadicsomot, majd az egészet a sütőben ropogósra sütöttem.

Krumplipürével, almakompóttal remek, bár először egy kis sós, fokhagymás vízben megfőzött, majd liszttel elkevert tejföllel behabart zöldbabbal ettük, úgy is nagyon finom (és laktató) volt!