Temető

A családban mind anyai, mind apai ágon komoly temető-kultusz virágzott.

Óbudai nagymamám, Nagyi, kirándulásnak tekintette a temető-járást, és ha nem gyakrabban, de havonta egyszer biztosan kimentünk a temetőbe, vittünk virágot, végigjártuk a sírokat, mindenhol elmondta a szokásos családi történeteket, megmustrálta, hogy ki járhatott ott előttünk, megkritizálta a mécsesét, gyertyáját, csokrát, megtisztogatta a sírokat és azok környékét, és hazamentünk.

Halottak napja nem múlhatott el anélkül, hogy végigjárjuk a temetőt, akkor koszorúkat vittünk minden sírra, és a távol eltemetettek emlékére a közös sírra is vittünk gyertyát, ami a mi megérkezésünkre már menetrend-szerűen felgyulladt, lángra kaptak a kis toboz-koszorúk, egybefolytak a mécsesek és gyertyák, és a gondos temető-látogatók vizes palackokkal oltogatták a lángokat.

Úgy emlékszem, hogy gyerekkoromban majdnem mindig halottak napján esett le az első hó.

A ráckevei halottak napi megemlékezés még ennél is látványosabb. Esténként misét tart a katolikus pap, minden család ott áll a maga kidíszített sírja mellett, csak a gyertyák és mécsesek világítanak, mert a temetőben nincs közvilágítás, árad a krizantémok és fenyőágak illata, a baráti családok jókat diskurálnak.

Ráckevén rendes heti elfoglaltság volt (szerintem ma is az) a temetőjárás, kis kapával, virággal, öntözőkannával vonultak az emberek többnyire pénteken, szombaton a temetőbe, ahol mindent rendbe tettek, beszélgettek, a temető kedvenc találkozóhely volt sokak számára.

Ili néni, ha lejött Kevére, soha el nem mulasztotta a temetőlátogatást, minden friss sír mellett hosszasan elidőzött, hiszen mindenki ismerős, vagy rokon volt, mesélte ami csak az eszébe jutott, és mindenkivel szót váltott, aki akkor szintén ott volt. Ha emlékezett rá, ha nem.

Én is évtizedekig követtem ezt a hagyományt.

A szüleim halála óta azonban nem tudok kimenni a temetőbe. Minden a testvéremre és Csöpi nagynénémre marad.

Ma délután felmegyünk a Kőbányába, viszünk egy mécsest, meggyújtjuk, elüldögélünk mellette, emlékezünk.