Filléres vacsora

Lehet, hogy sokan ismerik, de én most csináltam először töltött krumplit.

Héjában megfőztem fejenként 3-3 db, nagyjából azonos nagyságú helyes kis krumplit. Amíg főtt, összeraktam a tölteléket. Azt hiszem, hogy ez a fantázia szabad szárnyalásának lehetősége, mert bármilyen sült-, vagy főtt-hús maradék, felvágott, párolt zöldség megfelelő alap lehet a töltelékhez.

Eszembe jut egy régen látott olasz film (a címe persze sajnos nem), ahol egy szakács a kedvenc tészta-szószáról - amit még a Mamma-tól tanult - mesélte, hogy azt az anyja kotyvalotyónak nevezte, mert minden fellelhető maradékot belefőzött, mindig más íze volt, de mindig mindenki imádta. Hát ilyen kotyvalotyó lehet a töltelék is, gombától borsóig J.

Ezúttal virslit szabdaltam apró kockákra, egy nyers tojást, két-három kanálnyi tejfölt, kis mustárt, őrölt borsot, némi sót, kis szerecsendiót (bár mi következetesen szerencse-diónak hívjuk) és reszelt sajtot készítettem össze.

Közben megfőtt a krumpli is, kicsit hagytam hűlni, majd megskalpoltam, mokkáskanállal kiemelgettem a belsejét, úgy hogy olyan centis falvastagság maradjon, és a kedvenc tepsimbe (a ráckevei szombati piacon vásároltam, jó 15 éve), szépen egymás mellé rakosgattam.

A kikapart krumplit villával összetörtem, összekevertem a tölteléket és szépen a krumplikba és krumplikra halmoztam.

Jól nézett ki, de hiányzott valami zöld. Keverhettem volna a töltelékbe petrezselymet, de én azt lesózva tartom a hűtőben egy kis dunsztosüvegben, és minthogy már tettem sót a töltelékbe, féltem, hogy elsózom, ha még a lesózott petrezselymet is belekeverem. Ezért aztán a kertben levágtam a rozmaring bokorról 6 szép kis zsenge ágacskát, és egyet-egyet beleszúrtam a töltelék közepébe.

Ilyen lett:

Amikor Sárka telefonált, hogy indul hazafelé, a maximumra állított sütőbe tettem, és mire Sárka hazaért, már majdnem kész volt a vacsora.

Még egy kicsit sülhetett volna, de Sárka rettentő éhes volt, és így is finom lett. Friss vegyes-salátát ettünk mellé. Szívből ajánlom sokadikára!