Nőnapi ajándék

Nálunk nem volt divat a nőnapi megemlékezés. Az óbudai nemes hagyományoknak megfelelően, amúgy zsigerből liberálisan és demokratikusan gondolkodó, ám ugyanakkor szerfelett vallásos Nagyanyám kiadta a jelszót, hogy ez csak egy kommenista ünnep, így aztán bátran el lehetett róla felejtkezni, nem kellett kornyadozó, kis hóvirág csokorral a kézben köszönteni a nagyasszonyt.

Miután én nem örököltem ezt a hagyományt, hát persze nem is örökítettem, igaz lányaim születtek, ők pedig ünnepeltként kellett volna szerepeljenek a ceremóniában, de valahogy ez az ünnep az apjukból is ki volt vonva, úgyhogy nálunk nem volt és nincs is nőnapi köszöntés.

Ma reggel viszont arra lettem figyelmes, hogy nem vonulnak hat-félhét tájban a varjak, rendes téli szokásuk szerint több százan, szinte egy vonalban, a Hajógyári Szigetről, Kaszásdűlő, Rózsadomb, Üröm irányába, hanem helyettük egyre több galamb röppen át az égen. Egészen más a varjak és a galambok röpte. 

Lehet, hogy végre tényleg itt a tavasz? Igaz, hogy jöttek a hírmondások, hogy megérkezett az első fekete, majd kisvártatva, az első fehér gólya is, de hiszem, ha látom, és itt a 4-10 emeletesek között erre aztán várhatnék. Viszont itt is változott a helyzet, a varjak – ezek szerint – elfoglalták rendes tavaszi-nyári lakhelyüket, és átadták a helyüket a galamboknak, szarkáknak.

Így kaptam meg az első nőnapi ajándékomat, a tavasz látható jelét!

Szokásom szerint 7-kor indultam el bevásárolni, éppen csak a bolt nyitása után. Azért szeretek ilyenkor menni, mert egyrészt akkor hamar túl vagyok rajta (cipekedni eléggé utálok), másrészt ilyenkor még nincs tömeg, nincsenek sorok, gyorsabb és sokkal kedvesebb, személyesebb a vásárlás, mint a „nagy sorok” időszakában. Van idő egy-egy kedves mondatra a pénztárossal, komótosabb, kevésbé kapkodós a ki- bepakolás, kellemesebb az egész folyamat. A kapkodás elkerülésére, én – bevallom – mindig magam elé engedem azt, aki a markában egy-két, reggelire szánt kis aprósággal álldogál a hátam mögött, ha férfi, ha nő, ha fiatalabb, ha idősebb az illető, mi a fenének várakozzon feleslegesen miattam, én mindig sok mindent vásárolok, nem naponta járok ki, hanem összegyűjtöm, megtervezem a vásárlást (is).

Út közben kaptam a második nőnapi ajándékot, ugyanis most jobban megfigyeltem a bokrokat, fákat, és a legnagyobb örömmel vettem észre, hogy ujjbegynyi rügyek vannak már mindenhol. Alig egy-két hét, és az ablakaimból újra azokra a viruló, zöld ligetekre fogok kilátni, amiket beköltözésemkor ismertem meg. Már alig várom!

A harmadik ajándékot a vásárlás végén, – nem illik, de kiírom – az Aldi-ban kaptam. Minden nőnek egy szál piros rózsával kedveskedett a bolt. Most a konyha ablakában virít a kis rózsám, persze előbb úszkált, vagy egy bő fél órát a mosogatóban, hideg vízben, amíg kisimultak a levelei, szirmai, de most egy kis cukros, csöpp ecetes, kicsit sós vízben áll és szabad szemmel láthatóan jól van.

Meg vagyok hatva.