2015. július 28., kedd

Sárka és a természet



Sárkám különleges adottsággal született. Az első gyanús jel az volt, amikor úgy másfél éves korában, egy kivételesen szép kora tavaszi vasárnap, családi kirándulásra mentünk a közeli Hármashatár-hegyre. Kiszálltunk a hegyi busz végállomásán, és nekiindultunk a rétnek, egészen az első bokorig, aminek még hajtások nélküli, csupasz ágait szinte teljesen elfedték a tavaszi nap melegére életre kelt katicabogarak.



Sárka a kis téli kezeslábasában lehuppant a bokor elé, és az amúgy igen aktív, örökmozgó innen aztán elmozdíthatatlan volt. Bódultan nézte a katicákat, néha egy kicsit megsimítgatta a bogarakat és azok meg se mozdultak. Zsófi vidáman futkározott, gyűjtötte a kiürült csigaházakat, a kövecskéket, de Sárka rezzenetlenül ült, és elmélyülten szemlélte a katicákat.

A következő nyáron Ráckevén éppen a zöldborsót szedtük, amikor Sárka rábukkant egy kis zöld hernyóra. Azt hiszem, hogy minden normál kislány undorodik a hernyóktól, és sikoltozva menekül előlük, Sárka azonban elnevezte a hernyót Ábelnek, befőttes üvegbe rakta, minden nap friss leveleket vitt neki, hazahoztuk Budapestre, és az erkélyen sétáltatta a hernyóit, mert a nyaralás végére már tisztes gyűjteménye volt mindenféle a kertben gyűjtött hernyóból. Amikor néhány bebábozódott, egy kiszolgált teáskannában az erkélyen teleltek át, és irtó jellegtelen, molylepke-szerű lepkévé váltak.



Nyári napokon a ház falán napozó kicsi gyíkok, amelyeket az ember puszta jelenléte és legkisebb mozdulata is riadt eliramodásra késztet, Sárka kezére másztak, és ott vidáman tovább napoztak. Aki tartott már a kezében gyíkot, az tudja, hogy a kis karmaival megkapaszkodó, izgő-mozgó, rettegő kis lényt nem kellemes érzés kézben tartani, de Sárkát ez nem izgatta, boldogan nézegette a kis hüllőket.


Ha mezőn sétáltunk, az biztos, hogy Sárira rászálltak a pillangók, el is nevezte magát úgy négyévesen lepkefogó, copfos Sárinak. 


Sárinak köszönhetem azt is, hogy egy erdei kirándulásunkon, életemben először, zöld gyíkot láttam, Sárka fedezte fel, azt terveztük, hogy hazavisszük, de aztán megsajnáltuk, és útjára engedtük, a saját, megszokott környezetében.



Most a szobájában a következő jószágok élnek:

-    egy ékszerteknős, amely olyan háromcentisen érkezett hozzánk, és most nagyobb, mint egy férfitenyér. Ha nem kap – szerinte - időben kaját, úgy kaparja az akváriuma falát, amivel csak az iskolai táblán megcsikorduló kréta hangja kelhet versenyre,



-    két kalitkában összesen hét pinty, a zöme nálunk kelt ki, de mindig kerül egy-egy friss tojó, vagy hím. Van közöttük olyan, mint a képen, van fehér, egyszerű szürke tojó. A legtermékenyebb pár most éppen nyolc tojáson ül. A madaraknak Zaza unokám ad nevet, többnyire a Csillagok háborújából, de amióta zenebolond is lett, már Mikel Jacksonunk is van,


-    egy hullámos papagáj pár, éppen ilyenek, mint a képen. Ezek a leghangosabbak, úgy hajnali fél öt körül tör ki közöttük a csetepaté, engem nem zavar, de Sárka elég sokszor ballag le kora reggel morcosan, hogy már megint idő előtt verték föl a papagájok.



Az emeleti fürdőszobában lakik, Gepetto nyomán, egy kör alakú üvegedényben, Cleo az aranyhal helyett, Dorothy a piros, sziámi harcos hal. Dorothy némi zöld vízinövény mellett, magányosan él, így nem eheti meg az akváriumi társakat, de láthatóan vidáman úszkál, vagy csak úgy lebeg.


 Természetesen kutyánk is van, Marci, vagy rosszabb perceiben Márton. Márton az ötödik, tartósan velünk élő kutyánk, ha az átmenetileg nálunk lakókat is számítjuk, a nyolcadik.
Csúcsidőszakban négy kutyánk volt, két felnőtt és két kölyök, de ezt az időszakot ne emlegessük!

Mostanában csak hetente egyszer-kétszer merül fel, és nem naponta, hogy még milyen állatka élhetne velünk, de szerencsére eddig én állok nyerésre ebben a kérdésben, és nem bővült a létszám.


Sárka csak két lénnyel nem képes együtt élni, az egyik a mezei poloska, a másik a darázs. A mezei poloskát műanyag pohárral megfogja, és visszatessékeli a kertbe, viszont a darazsakat irtanunk kell, mindenféle fújkáló szerekkel. Egyszer még a konyhai szagelszívónkba is beköltöztek a kivezetést lezáró kerámia-rácson keresztül, és ijesztő zúgásukat, zümmögésüket csak egy jó idő elteltével tudtuk beazonosítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése