Karácsonyi menetrend

Amikor megszülettek a lányaim, én is szolgaian követtem a szüleimtől örökölt menetrendet. Miből állt ez? 24-én – ha munkanapra esett – természetesen dolgoztunk, szabadságot ilyenkor legfeljebb a vezetők kaphattak, ezért munka után következett a gyerekek felöltöztetése, fagyásig szánkóztatása, sétáltatása, ami közben az otthon maradó fél, többnyire az anya, feldíszítette a fát, alá készítette az ajándékokat.

Az átfagyott, ám fáradt gyerekekkel gyors otthoni ajándékozás, majd irány a nagyszülőkhöz. Ott is gyors ajándékozás, majd rohanás a Nagyihoz, ahol ima, ének, ajándék, és végre vacsora!

Természetesen a hagyományos karácsonyi vacsora, halászlé, rántott hal, krokett, krumplisaláta, sima és majonézes, beigli, majd hazatérés.

Fellázadtam! A GYES, az egyetem, és az ezzel járó tanulmányi szabadság segített abban, hogy 24-e környékén otthon legyek, ezért 23-án este, amikor a gyerekek már mélyen aludtak, nyugodtan és békében feldíszítettem a fát, és reggel, két vidám és boldog gyerek találta meg az ajándékokat, amikkel még ráadásul idejük is volt játszani. Ebéd otthon, halmentesen, majd a délutáni szundikálás után következtek a nagyszülők, és a Dédi, a hagyományos karácsonyi vacsorával, amíg csak élt.

Utána Anyu vette át a karácsonyi vacsora hagyományát, bár kissé módosítva, mert a panírozott hal és előkészített krokett kisütése hárult csak rá, mindent előkészítve kapott, most Csöpi-nagynéném és Sanyi nagybátyám reszortja a karácsonyi vacsora, ők a maguk 82-83 évével a lakomát kedvesen és segítség nélkül készítik el, a menü idővel a húsevők számára rántott hússal, sült hússal is kibővült. Adja a Jóisten, hogy még sokáig így maradjon!

Máig nem változott, hogy a karácsony hozzánk 24-én délelőtt érkezik. Mostanában Zsófiék az unokákkal jönnek, amikor jönni tudnak, örvendezünk, majd közösen megebédelünk, hagyományosan rakott krumplit, de idén paprikás csirke volt nokedlivel, uborka salátával, amiről Zalán unokám  úgy nyilatkozott, hogy még életében nem evett ilyen finomat. Kell ennél több?

Zsófiék mennek tovább, Peti családjához, aztán este találkozunk Csöpiéknél.

A második nap Györgyi testvéremé, aki egyedüli tudója, a világ legfinomabb vadasának. Ez a mindenkori menü, nem módosítható! Idén még jobban sikerült, mint bármikor!

Györgyi testvérem családja óriási. Négy gyerek, három társ, négy unoka, meg a szülők, ez egy „hétköznapi” hétvégén is közel 14 fő, ehhez még mi nyolcan, meg Janika sógorom mamája, ez bizony 22 fő!

26-a főzőnap, és 27-én nálam gyűlik össze a család. Az én menüm: őzgerinc formában dermesztett kocsonya, ecetes tormával és tüllbe burkolt citrommal, házi kenyérrel, rozmaringos, narancsos, fokhagymás kacsasült (4 darab kacsa J), mézes mustáros oldalas, hagymás törtkrumpli, krumplipüré, rizibizi, (idén) rizike-gombás rizottó, almás párolt káposzta, zselés gyümölcskompót, kuglóf formában. Fényképet csak a kacsáról csináltunk, még előkészületi szakaszban:

A desszert változó, idén a húsvéti siker alapján mákos-kalácsot sütöttem napraforgó formában, amit melegen, hideg fagylalttal tálaltunk, közvetlenül a feketekávé előtt.

A kalács meg nagyjából így nézett ki, még sütés előtt:

Nálunk Zsuzsival és Jóskával, unokatestvéreinkkel bővül a létszám, bár most már (sajnos) második éve, Györgyi középső fia és családja máshol „negyednapozik”, ott is nagy a család!

András barátom tavaly „morzsabál” jeligére végigette a menüt, és elégedett volt.

Minden évben kilel a kettős frász, hogy időben elkészülök-e, és hogy elég lesz-e az elemózsia. Minden évben kicsivel többet főzök, és kicsivel korábban kezdem (a párolt káposzta például hetekkel előbb a mélyhűtőbe került), de még eddig úrrá lettem mindenen. Idén 25-én éjjel 1-kor riadtam arra, hogy nem lesz kész a kocsonya, (ami nálam kétnapos folyamat, puhára főzés, hűtés, másnap lezsírozás, ellenőrzés és formába öntés) ezért 1-től, vagy 6 órán keresztül főztem a malacfejet és csülköt, amíg teljesen levált a csontocskákról, és több lépcsőben, le-letéve, kikerült az előtérbe, hogy kellően lehűljön.

Tudjátok, az ember gyarló. A családját adottságként kezeli. Olyan, amilyen. De ilyenkor, egy-egy boldog karácsonyi rendezvény után úgy érzem, hogy én vagyok az élet császára! Büszke vagyok mindenkire! Vencel, aki zárkózottabb bárkinél, a kezemből evett, és ráadásul felkéredzkedett! Szonját e tökéletes falatokkal etettem, és el is neveztek Szonja-tömő-marcsinak!

Bevallom, hogy (szégyen, nem mindig sikerül, de) most tökéletesen és biztosan érzem, hogy büszke vagyok a családomra, és köszönöm, hogy vannak!