Ki van a három

Az úgy kezdődött, hogy egy szép reggelen egyszer csak nem volt meleg vizünk. Szerencsére a fűtés működött, a mi jó kis kazánunk azonban nem lobbant be, amikor meleg vízre lett volna szükségünk. Fel is hívtam Zoli barátunkat, akivel osztálytársak voltunk a gimnázium első évében, és ő az, aki amióta itt lakunk, karbantartja, javítja a kazánunkat. Zoli azonban most széttárta a két kezét, és továbbirányított egy szakszervizhez. Itt már bonyodalmak adódtak, mert jópár napig nem értük el Zoli barátját, majd mire kapcsolatba kerültünk, már nagyon sokadika volt, emiatt mi halasztottunk további egy-két napot, úgyhogy alig bő két hétig minden fürdéshez a földszintről vittünk fel fejenként 3-3 vödör forró vizet, mert szerencsénkre annak idején nem annyira kívántam a földszinti falakat forróvíz-szállító csőrendszerrel díszíteni, így a mosogató alá beépíttettünk egy független villanybojlert, onnan volt forró vizünk.

Ezen éppen hogy túljutottunk, amikor Zsófiékhoz menet egy fékezésnél a mögöttünk araszoló furgon nem fékezett időben, és ripityára törte a kocsink hátsó ablakát, és minden egyebet is, aminek következtében lett egy gazdasági totálkáros roncsautónk. Most nem idézem fel (mert bőven elég volt egyszer átélni) a család, az autószerelő jóbarát és a saját fejtöréseinket, félreértéseinket és megbeszéléseinket, de a végeredmény az, hogy most éppen autót keresünk, ami belefér a biztosítótól kapott, meg a roncsértékesítésből beszedett összegbe. Szerencsére jóbarátok segítségével autó van – mint mondani szokás – a fenekünk alatt, de még több menet van előttünk.

Aztán harmadikként, november első hetében egyszer csak „akkufeszültség alacsony” jelzéssel leállt az egyébként hálózatra csatlakoztatott számítógépem. Sebaj, gondoltam, nyilván tönkrement az a hosszabbító, ahova csatlakoztattam a laptopot, és nosza át is dugtam a ketyerét egy másik konnektorba, azonban egy-két perc elteltével újra megjelent a figyelmeztetés, majd jól ki is kapcsolt a laptop. Vizsgálgatva a dolgokat észleltem, hogy az adapter (vagy mi a fene) tetején lévő kis halványkék ledlámpa nem világít, így arra jutottam, hogy valószínűleg az mehetett tönkre, Sárka szaladt, és 12.000,- jó rémus magyar forintokért vettünk egy új adaptert, azonban sajnos azzal sem működött egy percnél tovább a laptopom. Eljutott a kis gép egy ismerős számítás-technikushoz, ám máig sajnos még a diagnózisig sem jutottunk el, a család nálam jártasabb tagjai szerint ugyanis nagy a valószínűsége, hogy a laptopom sorsa a kuka. Akkor sajnos fogalmam sincs, hogy mi lesz, de ezzel ki van a három, úgyhogy most már csak jó jöhet!

Itt is van az ideje!

Sanyi nagybátyám nem tűrhette tovább, hogy számítógép nélkül maradtam, magát véve példaként, aki a maga 82 évével (saját szavai szerint) napi 20 órát ül az internet előtt, a családunk legtermékenyebb levelezője, és megszervezte, hogy kapjak kölcsön egy laptopot, amíg a sajátom sorsa eldől. Meg is érkezett a csodás gép, azonban képtelenek voltunk a bekapcsoláson kívül bármit is kicsikarni belőle. Először is nem volt internet kapcsolat. Két informatikus barát, egy rendszergazda, egy informatika-tanár közreműködésével, akikkel órákig telefon-kapcsolatban álltunk, (jobban mondva állt Sárka) eljutottunk odáig, hogy valószínűleg a szolgáltatónál nem stimmel valami, úgyhogy újabb többlépcsős telefonnal eljutottunk odáig, hogy nem szolgáltatói oldalon van a probléma, de vállalta a szolgáltató, hogy küld (persze külön díjazás ellenében) egy szakembert. Meg is érkezett, két perc alatt megállapította, hogy a kölcsöngép lokális hálózaton üzemelt eddig, és csupán egy opciót kellett módosítani ahhoz, hogy a gép a szolgáltatóval is hajlandó legyen internet-kapcsolatra lépni. Ekkor szembesültünk azzal a problémával, hogy nincs a gépen Word-szoftver. Már csak három-négy hosszabb telefon kellett ahhoz, hogy akiktől kölcsönkaptam a laptopot, lépésről lépésre elvezessenek a Word-ig, és újra írhassak. Most éppen az egér nem működik, illetve van olyan program, amivel igen, és van olyan, amivel nem, de előbb utóbb csak ez is megoldódik valahogy!

Most éppen nagy erőkkel tanulmányozom ezt a számomra teljesen ismeretlen, új Word-öt, keresem amit használni szeretnék, de majd csak boldogulunk! Mindig, mindig fel a fejjel!