Üzenő-cetli

Üzengetős család vagyunk. A szoros együttlét, a gyakori telefon mellett is, mindig marad olyan közlendőnk, ami nem tűr halasztást, le kell írnunk a másik számára.

Amióta a napirendem gyökeresen megváltozott, (én a madarakkal fekszem és kelek, azaz legfeljebb este úgy fél kilencig tudok ébren maradni, viszont ritkán alszom tovább hajnali négynél), szemben a család többi tagjával, akik „baglyok”, éjszakai lények, még inkább szaporodnak az üzenetek, a kedvenc ülőhelyünk elé csempészett levélkék.

Úgy szoktam mondani, hogy a családom „mérsékelten zöld”, Zsófiék amióta az eszemet tudom a szelektív hulladékgyűjtés elkötelezettjei, most már mi is csatlakoztunk, ezért aztán egyetlen, még használható papírt sem dobunk ki, hanem négyrét vágva üzenő-cetlinek használjuk fel.

Nagyon szeretem a tennivalóimat is fellistázni, nem elsősorban azért, mert elfelejteném azokat, hanem amikor egy 15 pontos lista vége felé járok, és sorra húzogatom ki a már elvégzetteket, az minden egyes kihúzásnál csak tetézi az elégedettségemet!

Van egy tömött fiók, amiben a régebbi , akár 10-20 éves üzenetek halmozódnak, amiket időnként el-elolvasgatunk. vannak közöttük sírósak, nevetősek, bocsánatkérők, szomorúak, drukkolósak (rég elfelejtett vizsgákra, munkahelyi eseményekre utalnak) és megfejthetetlenek. Ember ki nem bogozza, hogy akkor  mi volt az a világot sarkaiban megrengető dolog, mire utalunk, ezen aztán nagyokat lehet mulatni.

Aztán hatalmas készletünk van „szíves üdvözletekből”, ezek a konyhaszekrényeink belső oldalán gyülekeznek, és semmi másról nem szólnak, csak arról, hogy nekünk jó rokonságban állni egymással. A „szíves üdvözletekben” az is a trükk, hogy minél lehetetlenebb anyagokból kell előállítani, fából, gyöngyből, drótból, szívószálból, termések héjából.

Az üzenő-cetlikre szoktunk Zazával rajzolni, kincses térképeket készíteni, (amióta írni is tud) feljegyzéseket rögzíteni.

Ma reggel, a következő (rejtélyes) üzenet fogadott a melegítésre előkészített tejes-kávém, első pohár vizem és első szál cigarettám mellett:

„Drága Mams! A WC-től ne ijedj meg kérlek” na itt ért az a bizonyos enyhe lefolyású, lábon kihordott, hátsófali szívinfarktus, mivel idén nyáron vagy 3-4-szer éltük át, hogy a ráckevei fürdőszobát teljes egészében beborította a küszöb magasságáig a WC-ből visszabuggyanó –legyünk finomak – zagyvíz. Aztán csak mertünk, és mertünk, és fertőtlenítettünk, és megint, és megint!

Nagy megnyugvással olvastam tovább az üzenetet:

„ez egy falmatrica idézet, lemosható, csak megtetszett, és gondoltam felírom neked!”

Üstöllést rohantam a fürdőszobába, és éppen a WC-vel szemben, a falon, ezt találtam:

Csak annyit tudtam válaszolni, hogy „semmi pénzért le nem mosnám, mostantól ünnep a pisilés!”

Amit nem írtam fel félálomban, pedig így gondolom, ez az idézet valóban rólunk szól!