Reggelente, aztán
esténként is Sárka lányom akkor hív telefonon, amikor Marci kutyánkat – aki a
szétköltözés során Sárkához került – sétáltatja.
Azt szoktuk
mondani, hogy ezek a telefonok leginkább arra hajaznak, mint amikor egy
Tourette-szindrómás személlyel beszél az ember, mert időnként a beszéd folyamát
megszakítja egy-egy, látszólag értelmetlen belevakkantás, Marci ne, Marci állj,
Marci a fenébe!
Marci köpd ki
azonnal! Ez a leginkább vészjósló félbeszakítás, mert ez arra utal, hogy
valamit elkezdett rágcsálni a mi jó ebünk.
Többnyire csontot.
Többnyire csirke-csontot, amiről minden kutya-gazda, a legkisebb és legbutább
is, pontosan tudja, hogy a legkörültekintőbb válogatás után adható, egy-egy,
kiválasztott rész a kutyának, mert a zöme, úgynevezett orsós csont, ami szilánkosan
törik, és kiválóan alkalmas arra, hogy a kutyát, hosszas kínlódás után átsegítse
az örök vadász-mezőkre.
Ki az mégis, aki –
mondhatom, hogy igen nagy gyakorisággal – az utak mentén eltrimmeli a lerágott
csontjait?
Talán, egy
tájékozatlan kutyabarát, aki nem tudja, hogy ezzel árt a mások gondjaira
bízott, általa, csak a távolból imádott, kis kedvenceknek?
Vagy egyszerűen
honfitársaimnak az a leküzdhetetlennek bizonyuló, rossz szokása, hogy tíz
centire a következő szemetestől is, inkább hanyagul eldobálják a szemetüket,
semmint tovább vigyék, két másodperc erejéig? Esetleg a táskájukba rejtve, akár
hazáig?
Sose fogom
megtudni, de ezúttal is, itt is, most is, könyörögve kérek mindenkit, hogy ne
így etesse a kutyusokat! Leginkább sehogy se!
Tudom, tudom, hogy
a gazdik is megtaníthatnák a kis kedvencüket arra, hogy csak olyan falatokat fogadjanak
el, amikre a gazdi az áldását adta, de velem tartósan együtt élő, 7, vagy 8
kutya után is azt mondom, hogy ilyesmi csak az idomároknál, vagy a mesékben
működik megbízhatóan, a kutyák ösztönei sokkal mélyebb és ősibb parancsokat
közvetítenek, mint a gazdik betanításai.
Vagy csak én voltam ügyetlen eddig, de
elég sokan vagyunk így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése