Marci látogatása

Lassan közeledik az egy éves évfordulója annak, hogy új lakásokba költöztünk, mondhatnók új életet kezdtünk, közvetlenül Sárka lányom és jómagam, közvetetten azonban közelebbi és távolabbi famíliám egésze, hiszen ez a változás jócskán kihatott Zsófi lányom és családja egészére, a nagycsaládra is, amely mostanában immár 24 főt számlál. Bizonyos, megszokott események örökre elmaradtak, mert nincs immár megfelelő tér a megtartásukra, a találkozásaink jóval meghittebbek, hiszen szűkebb körben zajlanak, nem került azonban  ez ideig sor Marci kutyánk látogatására!

Tartottunk ettől, nem tudtuk kalibrálni, hogy a közel 5 évet kettőnkkel (Sárkával és velem) leélő kutya, hogyan reagál az én új környezetemre.

Lerágott csont, és örökös beszólási jogcím a családban az, hogy Marcit eredetileg veszti-kölyöknek (west highland white terrier) vettük, korábbi, immár eltávozott, szép emlékű Odi kutyusunk emlékére, de az idő múltával kiderült, hogy a keresett veszti nőstény helyett egy kan labrador-retriever keveréket szereztünk, potom húszezer jó, rémus magyar forintokért, kedvezményes áron!

Természetesen amint a tranzakció végbement, örökre letűntek az eladók, a telefon megszűnt, a hirdetésük nyomtalanul elenyészett, mi meg ott rekedtünk, egy önálló táplálkozásra képtelen, minden bizonnyal idő előtt elválasztott, bolha-ekcémás kis jövevénnyel, aki a két tenyerünkben elfért, amint egy veszti kölyöktő ez méltán elvárható.

Kiderült, hogy roppant kására főzött rizzsel, szinte rizsnyákkal, falatonként, kézből mégis táplálható (erről nekem természetese Oriza Triznyák jut az eszembe, köszönöm Csukás István, és az is, hogy ha legközelebb ilyen kutya-kölyökkel hoz össze a sors, akkor bébi-tápszerrel is próbálkozni fogok).

A rizsen kívül egyetlen étel volt még, amit imádott, ez a házi májpástétomunk.

A szakácskönyvek stílusában:

Végy fél kiló, friss csirkemájat, és készítsd el hagyományos resztelt májnak, zsíron dinsztelt hagymával, majoránnával, őrölt borssal és kevés pirospaprikával. Hűtsd ki, majd szaftjával együtt daráld le. Kell hozzá egy egész tojás, só, némi prézli, majd az egész masszát, kizsírozott, prézlizett őzgerinc formában süsd meg, még melegen kiborítva, majd lehűtve kitűnő, még felvágottak helyett is!

Anyósom még egy buggyantott tojást is biggyesztett a tetejére, ha ezt tálalta nekünk reggelinek, gyakori, miskolci kirándulásaink során.

Szóval Marci imádta a rizsbe kevert májpástétomot, a család meg végül már megutálta, mert több készült belőle, mint az előző tíz évben, akármikor is.

A bolhaekcémát (vérző, gondolom égő, viszkető és fájó kiütések a teljes testfelületen) kamillás fürdőkkel és nyugtató, meg gyulladás-gátló krémekkel néhány hét alatt helyrehoztuk, a kutyus gyarapodott, növekedett, lassan-lassan önállóan étkezett, s egyre kevésbé tűnt vesztinek, bár fajta-hovatartozása máig vitatott.

Marci a szétköltözésünk során Sárkával ment, mert ott van a „birtok”, a kert, vagy a ranch, ahogy a két-tenyérnyi kertecskét nevezzük, és bölcs előrelátás okán, eddig nem látogatott meg engem, a nyolcadik emeleten.

Folyvást attól tartottunk, hogy – kan kutya lévén – megjelöli a lakásomat, ami az imitt-amott még fellelhető, szőnyegpadló okán, meglehetősen kellemetlen lenne, meg végre sikerült megszabadulnom a több évtizedes kutyaszőr zömétől, és nem vágyom különösebben a pótlására. (Aki élt kutyával, az pontosan tudja, hogy miről beszélek, a kutyaszőr mindenhová beférkőzik, lehetőleg a színben kontrasztos textúrákba, ruhaneműkbe, terítőkbe, vasalni félretett asztalneműre, ágyneműbe, akárhová, bárhová!)

Most azonban, éppen olyan nap volt, amikor Sárka végre a sarkára állt, és lekiabálta a haját annak a gumicserés pasinak, aki kitanította, hogy mit és hogyan kellene csinálnia, de ettől annyira felindult, hogy levezetésképpen közösen sétáltattuk meg Marcit, a nem régen felfedezett közösségi parkban, majd vásároltunk némi innivalót, és Marci, életében először liftezve, meglátogatott a nyolcadikon!

Az igaz, hogy a nyolcadikig ütemesen dobolt a farkával a lift fém ajtaján, ki tudja, hogy ezzel milyen „élvezetet” okozva a lakótársaknak, de egyetlen rémálmunk sem valósult meg, nem pisilt össze semmit, nem jelölte meg a sarkokat, nem feküdt fel az ágyra, nem hullatott szinte semennyit a bundájából. Az igaz, hogy ivás közben összefröcskölte a fél lakást, de ez ilyen melegben nem igazi probléma, se perc alatt felszárad, meg feltörölhető!

Végezetül leheveredett mellénk, az alig tenyérnyi konyhánkban, ez a lakás leghidegebb pontja, és bár használom a légkondit, azért még mindig preferálom a természetes, északi hűtést!

Drága Marcim! Jól mutatsz a Mexikóból, egy piacról hazahurcolt előszoba szőnyegemen, mostantól bármikor szívesen látlak!