Ez volt Anyu
kedvenc felkiáltása, ha elvégzett valami roppant módon „nemszeretem” feladatot!
Letudta, és még temérdek idő állt előtte, a neki kedves, további
elfoglaltságokra.
Most – a legnagyobb
örömmel – én is elmondhatom, hogy na, végre ez is megvan, bár közben azért
egy-két este eltelt!
Legelőször, már
hetekkel ezelőtt, elkészültem az eper-dzsemmel. Ott sorakoznak az üvegek,
szépen, egymás mellett, a kamraszekrénynek épített, saját szellőzőkkel ellátott
konyhaszekrény egyik polcán.
Aztán a múlt hét,
két egymást követő napján, elkészült a cseresznye kompót (vagy mi), magozott
cseresznye a saját levében, jó kompótnak, gyümölcssalátába, leszűrve süteményekbe,
szósz főzésére.
Akkor még így várakozott a sorára, a sárgabarack:
Végezetül üvegbe
került a sárgabarack dzsem is, és most egy időre elmondhatom, hogy a befőzés
szünetel!
Meggyet nem teszek
el, mert annyira megfelelő nekem a fagyasztott, magozott meggy, arra a pár
célra, amire felhasználom, hogy kár vele pepecselni.
Legközelebb egy
kis őszibarack kerül sorra, ha keményebb, feles, hámozott kompótnak, ha
érettebb lekvárnak, Zalán unokámnak ez a kedvence. Következik ez után az apró
szilvából az ecetes szilva, sült húsok mellé kedvencünk, és télre legfeljebb
még olyasmit főzök majd be, ami nagyon megszólít, most például néhány üvegecske
egresről ábrándozom, de majd meglátjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése