Ablakomból II.

Sokszor emlegetett konyhaablakomból, ha balra nézek, éppen a Róka-hegyre látok, és látom nap, mint nap az ürömi kőbányászat el nem múló nyomát, mint egy félelmetesen nagy harapás egy almából, a lombos hegyhát egyik oldalának jó fele csupaszon mutatja a mélyebb rétegeit.

Mondom Zalánnak, az egyik nálam töltött hétvégén, hogy Zazám ott a Róka-hegy, ahol laktok, oda szoktam esténként integetni, és üzenni, hogy szép álmokat kedveseim! Éjszakánként pedig olyan Ürömnek ez a része, innen nézvést, mint a Fiastyúk csillagkép, sok-sok villódzó, pontszerű fényecskével.

Jó, jó – válaszolja Zazám – de mi a Nagy-Kevélyen lakunk, Mandi!

A lokálpatrióták magabiztos tudásával és nyugalmával igazít helyre, az egyik dombról, a másikra! Mert ugye egy vérbeli üröminek igenis számít, hogy a Rókahegyen, a Nagy-, vagy a Kis-Kevélyen áll a háza, nemcsak azért, mert az említett helyek között akár (jó)pár kilométernyi távolság is lehet, hanem a szükséges pontosság kedvéért is!

Tudod – folytatja – amikor helyismereti kiránduláson voltunk, Mariann néni mondta, hogy ez a Nagy-Kevély, és én ráismertem a házunkra, mondtam is, hogy itt fogunk lakni (akkor még nem költöztek be), és mindenkinek megmutattam, a saját erdőnket!

A kert felső fekvésű, a másik utcára nyíló részén, valóban áll egy jó pár fa (ki számolja), vannak mókusaik is, eteti azokat ősztől, a szomszéd átnyúló diófájáról lepergő dió is. Az előző lakók mesélték, hogy időnként a teraszra járnak a mókusok elemózsiát keresve, már alig várom, hogy elkészüljön az első fotó a teraszon bóklászó mókusról!

Üröm felé nézve lakik Sárka lányom is, Óbuda, Törökkő részén, amíg ide nem költözött valaki a családból, nem is tudtam, hogy van ilyen nevű – mint kiderült – 105 méter magas (szabad szemmel nem észlelhető) dombunk, errefelé. Próbáltam kideríteni az elnevezés eredetét, hátha a kézenfekvő 150 éves török-magyar együttélés lehetőségén túl is volt valami oka a helynévnek, olyan jó lenne azt képzelni, hogy egy réges-régi, türkiz-lelőhely (a türkiz, más néven törökkő) húzódik a domb alatt.

Szóval szerencsés vagyok, mert egyfelé nézve, Sárkának is tudok jó éjt integetést küldeni!