Hibát vét

Egyre-másra találkozom ezzel a formulával, és elgondolkodtat, hogy vajon csak engem bosszant mindinkább ez a fajta megfogalmazás?

Úgy gondolom, hogyha vétek, vagy elvétek valamit, az azt jelenti, hogy elrontottam a dolgot, az ellenkezője, vagy legalábbis valami egészen más történt, mint ami a szándékomban állt. Ha tehát elvétem a hibát, akkor az meg sem történik, nincs hiba!

A hibát elkövethetem (bár ebben benne rejlik a szándékosságra való, halvány utalás is), ejthetek hibát (ez ugyebár a vétlen, vagy gondatlan alakzat), de ha elvétem, akkor ugyebár – eddig fejtegetésem szellemének megfelelően - be sem következik az a fránya hiba!

Aztán itt van egy másik gondolat: véteni általában valami ellen lehet, például vétünk a jó ízlés, a szokások, az erkölcs, a józanság követelménye, a szokások ellen, és nem valamit vétünk. Valamit, legfeljebb elvétünk, mint egy jól kigondolt célt például, (amin - kellemetlen esetben ráadásul túllövünk), elvétjük a lépést, és jól kificamodik a bokánk, vagy megbomlik a díszsor a felvonuláson,  de a cselekvés befejezettségére utaló el- igekötő nélkül, csak úgy, véteni nem szoktunk valamit. Nemde?

Nem lehetne egyszerűen csak úgy fogalmazni, hogy hibázott? Elvétette? Elrontotta? Ha pedig mindenképpen tárgyi szerkezetet akarunk választani, akkor könyörögve kérem, hogy hibát ejtsünk, vagy hibát kövessünk el, és ha elvétjük azt a fene hibát, akkor meg ne is írjunk róla, hiszen be sem következett! 

Vagy hibázom, amikor így gondolkodom? :-D 

Abban is segíthetne valaki, hogy miféle elvétett, (vagy lehetne inkább elvetélt, ha meg sem valósult volna, de nem így van)  gondolat alapján szereltek minden szobám plafonjától 20 centire egy-egy konnektort, avagy dugaljzatot?