Vannak olyan dolgok

Vannak olyan dolgok, amiknek örökkön-örökké a szívünk mélyén, az emlékeink tövében kell rejtőzniük. 

Némelyiknek azért, mert annyira, félelmetes, vagy megalázó, vagy szomorú, vagy soha el nem múló módon bőszítő, dühítő, és az ilyenekkel, ha lehet, ne mérgezze magát az ember a kelleténél többször, pont elég egyszer átélni. Persze elfelejteni azt nem lehet, de alighanem nem is szabad, nem is kell, mert talán éppen, ezekből tanuljuk a legtöbbet (ha nem is feltétlenül a legjobbat).

Aztán vannak olyan dolgok, amiket azért kell a lelkünk jobb bugyraiban, egy életre megtartanunk, mert ezekből építkezünk a leginkább, és ha a keserű pillanatokban képes az ember ezeket az emlékeket felidézni, akkor minden keserűség, bánat, szomorúság egy másodperc alatt másik dimenzióba kerül, már nem annyira égető, nem annyira ijesztő, nem annyira fájó.

Ha most mégis megosztom Veletek a legújabb, ilyen benyomásomat, csak azért teszem, mert – ahogy a családban mondjuk – túlcsordult a szívem, képtelen vagyok magamban tartani, kibuggyan belőlem, és mégsem ébreszthetem fel a barátaimat hajnalok hajnalán, hogy képzeld, mi történt nálunk!

Ugyanis ezt az üzenetet kaptam Zsófi lányomtól, aki a családjával Balatonon nyaral:

„Petivel elmentek sétálni, bicajozni (mármint Zita, az apjával). Idézet Zitától: „Menet közben találtam néhány játszóteret, ahol persze meg kellett állni, játszani” (mi addig vidámparkban voltunk Zazával) (mármint Zalán, az anyjával, Zsófival :-).)

Épp hintázott egy kislány az anyukájával. Picit idősebb szülők, sok gyerek, a kislány Down-kóros volt. Picit idősebb volt, mint Zitu, együtt hintáztak és nagyokat kurjongattak.

Kislány kiszállt, Zita is egyből ki akart szállni és ment a kislány után. Homokozó, aztán mászóka, fel a tetejére. Zita ment utána. Majd a mászóka tetején utolérte, megölelte és megszólalt: Imákok kislány!

Egyből, tök ismeretlenül ilyet nem szokott!

Ki tudja, mit látott vagy érzett a kislányban, kislányból, mindenesetre nagyon megható volt ❤️!

Kár, hogy nem voltam ott! (Ez Zsófi kommentárja.)”

 Én is sajnálom! Ez, pedig az én kommentárom!

Tudjátok, ezekben a percekben érzem úgy, hogy nagyon is érdemes volt megszületni, élni, mindent végigcsinálni, ami e közben adódott, jót is, meg megannyi, kevésbé jót, mert íme, itt a folytatás! A szeretet, az együttérzés, az elfogadás, a nyitottság, a béke, a meghittség, az öröm-adás, és minden, de minden, amiért érdemes élni!

Azért Zita egyedül is tud jókat játszani!