Amikor még kicsik voltak

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak és roppant módon, már-már elviselhetetlenül zajosak, megígértem nekik, hogy amikor majd ők lesznek szülők, és lesz egy csomó gyerekük, na’ akkor majd én veszem meg az unokáimnak a csattogós falepkét, a fémdobot dobverővel, a kis réztrombitát, és bármit, amivel zaj kelthető!

Aztán amikor a három kalitkában röpködő és kegyetlenül szemetelő pintyek, a kutya, az ékszerteknősök, a guppik és néhány, Anyu jóvoltából a háztartásba bekerült levelibéka mellett még azt tervezgették, hogy milyen újabb állatot szeretnének, na’ akkor pedig megígértem, hogy kutyát, macskát, madarat egyszerre kapják majd meg az unokáim, hogy teljes legyen a biológiai lánc! A levelibékákat minden reggel újra be kellett fogdosni, mert a leggondosabban lefedett akváriumból is kiszabadultak, és a szobanövényeken békésen megpihenve, vagy néha ugrándozva várták, hogy félig nyitott gyufásdobozzal óvatosan becserkésszem őket. Nem is szólva a légyfogásról, ami szintén nem volt könnyű játszma, mert csak élő legyet voltak hajlandók a kis drágák elfogyasztani.

Eddig egyik ígéretemet sem tartottam be és most már nem is fogom, a nagy dolgokat a gyerekek megoldják – döntő részt - saját hatáskörben.

Ma reggeli, szokásosan, sűrű megszakításokkal szaggatott – ahogy mi mondjuk: Tourette-szindrómás - telefonbeszélgetésünk során Zsófi újságolta el, hogy Zita zenél! Mert – noha nagyszülői közreműködés nélkül – azért rendre begyűltek (Zaza szavával élve) a zenei helyett zajkeltő jószágok, a szép, műanyag gitár, az egy oktávos, törvényszerűen fals, kis műanyag zongora, és Zita, ma zenéléssel édesíti meg szülei nyaralást követő kipakolását, rendrakását és mosását.

Nekem, még fából készült, másfél oktávos, nyitható tetejű zongorám volt gyerekkoromban, gyanítom, hogy eredetileg Anyué lehetett, és noha az is fals volt, viszont legalább halk, Anyu nem tűrt volna nagyobb zajt (és kisebb rendetlenséget sem).

Zitánk persze a gitár cimbálása közben mondja is: Mami figyelsz? Zita most zenél! Mami nézed?

Természetesen azt is ellenőrzi, hogy a felszólított személy, valóban odanéz-e, ha nem, akkor odamegy és addig cibálja a ruháját, amíg igazán oda nem figyel. Fő az ellenőrzés!

Az állatokat Zsófiék eddig – egy sziámi harcoshal kivételével – megúszták, mostanában pedig a kertjük gondoskodik arról, hogy elég fészek, madár, mókus és mindenféle rovar, Zita szerint zümike legyen a környéken, amiket aztán meg lehet figyelni, meg itt van a mi Marci kutyánk, pontosabban Zalán Marci kutyája, akit nálunk tart, hogy ne ijesszen rá Zitánkra, de ez nem biztos, hogy így is marad. Előbb-utóbb a kutya pártiak szerintem a sarkukra fognak állni! 

Szóval Zitánk zenél, a ház zeng, az élet szép!