Megérkezett!
Már napok, ha nem hetek óta érkezett a hírmondás, hogy vége az indián nyárnak,
a sarkunkban vannak a hideg napok, de a tapasztalat, azért nyitva hagyta gondolatok
kiskapuját, hátha mégse, hátha – nem annyira szokatlanul – fals a hírmondás!
Ám
sajna, ezúttal nem bizonyult álhírnek a hírmondás, tényleg megérkezett az
ablak-csapkodó, meleget kisöprő, fákat megdöntő, hideg, északi szél!
Szaladnak
az égbolton a sötétszürke felhők, nem fellegek, hanem sokkal inkább, fekete
bárányokra emlékeztető, felhő-pászmák, kicsapódnak sorra-rendre a WC-ben
húzódó, szellőztető-rendszer, fém ajtócskái, csapódnak a bukóra nyitott, méretes
ablakok!
Mary
Poppins óta semmi kifogásom sincs a szél ellen, hiszen ez hoz(hat)ja a
szükséges segítséget, a csodát, de azért persze tisztán érzékelem a mindent elsöprő,
tisztító-pusztító szél, félelmetes és riasztó erejét!
Csak
csupa olyan vásárolni-valóm van, ami, ha akár egy hetet késne, akkor sem esne
ki a világ feneke, de – tudjátok, hogy van ez – ilyenkor a legerősebb a
késztetés, hogy most, de azonnal, mennem kell, meg kell vennem a háztartásomból
hiányzó javakat, ha törik, ha szakad!
Aztán
– látszólag – fölül-kerekedik a józan ész, legalábbis átmenetileg, és
visszatérek a főzőcskézéshez, de azt javaslom, ne kössetek nagy összegű fogadást
arra. hogy ma nem lesz vásárlás!
Jókorákat
kortyolok a hideg levegőből, előveszem a legvastagabb zoknimat, és felveszem,
mert már kis híján lefagynak a lábujjaim, és a ki tudja, ma hányadik kávémat
kortyolgatva, tovább merengek az idő (és más egyebek) múlásán, az őszön, meg
bármin, amit a gondolatok játéka elősodor!
Szépséges,
merengő napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése