Hullámzó

Jelen életszakaszomra leginkább az jellemző, hogy hullámzó! Mit is jelent ez? Egészen pontosan azt, amit a szó maga jelent, eltérő gyakoriságú, mennyiségű és minőségű minden aktivitásom.

Kiszabadultam, felszabadítottam magam azoknak az évtizedes rutinoknak a kereteiből, korlátaiból, amelyek permanens feszültséget, és lemaradáskor, folyamatos lelkifurdalást okozva rendszerezték az életemet. A szombat=takarítás, a negyedévente kötelező nagytakarítás, a főző- és bevásárló napok változatlan rendje, nyaranta a befőzés és sorolhatnám.

Ha elmarad valami, hát elmaradt! Ha idő előtt, vagy szokatlan időpontban készül el, nos, kit érdekel? Ki kérheti számon? Kit zavar?

Még senki nem rontott rám, egy kimaradt hétvégi takarítást követően portörlőkkel és felmosó vödörrel, hogy na, ez aztán már tarthatatlan, amint azért sem, ha kétnapnyi eltéréssel cseréltem az ágyhuzatot, pusztán esztétikai megfontolásból.

Így aztán, idén nyáron, pont a befőzést hagytam ki. Maradt még tavalyról eperdzsem, szinte ehetetlenül savanyú baracklekvár (felhasználáskor újra főzöm, megédesítem), cseresznyebefőtt, téli, „vödrös” vásárnak köszönhetően narancs-dzsem, dinnyebefőtt, a görögdinnye fehér héjából (macerás elkészíteni és nem is annyira finom), ajándékba érkezett fekete bodzadzsem, áfonya-dzsem, egy-két üvegnyi ez, meg az.

Elmulasztottam, kihagytam, de végképp kizárni, nem tudtam! Mert itt van például a darált, sóval, a tetején vékony olajréteggel eltett, pritamin paprika, ami nélkülözhetetlen minden pörköltféle, lecsó, gulyás vagy pácolva érlelt sült szárnyas elkészítéséhez!

Nem sokat, csak mindössze hét, apró üveggel tettem el, gondosan kivárva hajnali ébredésem ellenére, azt az „emberi” időpontot, amikor a flex-hez hasonló hanghatású, felsivító, berregő botmixer zajával már senkit sem ébresztek fel legszebb, reggeli álmából.

Aztán sodort az utamba vagy két-háromkilónyi éretlen körtét a sors, amivel ölni lehetett volna, ebből hámozott, cakkokra vágott körtebefőtt készült. Igen ám, de elméreteztem a szirup mennyiségét!

A szirup nálunk persze nem az, aminek hangzik, mert nem cukorral, hanem diétás édesítőszerrel készül, de azért gondosan félretettem a fölösleget, mert már érlelődött a gondolat, hogy azért néhány üveg ecetes szilvát is jó lenne eltenni.

Nem kell elborzadni, hogy ecettel is készül befőtt, az ecetes szilva, a maga édes-savanykás ízével, a sültek mindennél kiválóbb kísérője. Legalábbis mi nagyon szeretjük! Hat újabb üveg befőttel gazdagabban, amelyek ott pihennek, a száraz-dunsztban, most éppen azon gondolkozom, hogy mégis kisétálok a napokban valamelyik kedvenc piacomra, és veszek még néhány kilónyi őszibarackot. Zalán unokámnak ugyanis az őszibarack-lekvár a kedvence, és talán, az a tavalyról megmaradt két üveg, mégsem lesz elég a palacsintához, ami szintén az egyik kedvence, reggelire, ebédre, vacsorára vagy csak úgy!

Aztán lehet, hogy még elteszek néhány üveg lecsót, mert mennyire jó, amikor az ember éppen tanácstalan, hogy mit is főzzön, és elővehető egy üvegnyi, csak a tojást, meg a karikázott virslit kell belerottyantani és máris kész az ebéd, vagy a vacsora. Egyébként is ki tudna ellenállni, azoknak a mesés, húsos, színesre érett paprikáknak, amelyek piramisokban állnak a piacokon?

Lassan, éppen ott tartok, ahol egyéb, még a begyakorolt, immár, elvben elhagyott rutinnak megfelelő években tartottam ilyentájt, lassan szinte dugig van, az (olykor akár hármasával) egymás tetejére állított, finomságokkal teletöltött üvegekkel az a hely, ahol az „eltevős, befőzős” éveimben is elfértek a télire eltett dolgok! Mi a különbség?