A mai program: párnamosás!

 

Amióta – és ez immár évtizedekben mérhető – nem a békebeli, hatalmas, degeszre tömött, tollpárnákat használom, ellenben a félpárna méretű, „ikeás” párnákat, amelyek valami szintetikus csodával töltve, szinte mindenkor habosan, magasan simulnak a nyak, a váll és fej görbületébe, évente kétszer, visszatérő feszültségként tör rám, a párnamosás szükségességének érzete!

Ez az érzés, tavasszal és ősszel, tartósan derűs, napos időszakokban fészkeli be magát a lelkembe, amikor bőven megvan a lehetősége, a tárt ablakok melletti, hosszas szárogatásnak, és íme, ma is, anyák napján, azzal a leküzdhetetlen késztetéssel álltam meg a beágyazás előtt a szoba ajtajában, hogy na, most, vagy soha, itt az ideje a párnamosásnak!

Vannak házimunkák, amelyeket naptár szerint végzek. így takarítok, így kerül sor úgy évente három-négyszer a nagytakarításra, ablakmosásra, de van számos házimunka, amelyeknek időszerűségét nem naptár szerint mérem, hanem szinte a zsigereim súgják meg, hogy itt van az idejük!

Ilyen például a locsolás! Soha nem nézem, vizsgálom, hogy hány nap telt el az utolsó növény-ápolás után, a lelkemben érzem, mintha zúgolódást, feszengést, majd később, sikoltozást hallanék, hogy „szomjasak” a növényeim, itt az ideje az alapos öntözésnek!

Ugyanígy vagyok a párnamosással is, amíg az ágyhúzás naptár szerinti rendszerességgel következik be, és gondosan ügyelek arra is, hogy a paplanok lábra eső része, még véletlenül se keveredjék a fejhez közeli fertállyal, addig a párnamosás, az bizony megérzésre válik aktuálissá, amiképpen, éppen ma is!

Már vagy öt éve nem vettem mosóport, Ökoanyu csábított el, időtlen-időkkel ez előtt, bár a blogger, eredetileg valami ipari mennyiségű, ásványvizes, mosószappanos verziót ajánlott, én azonban kialakítottam a magam megoldását, úgy „két-centinyi” mosószappant, lehetőleg Vanish márkájút reszelek, egy három literes fazékba, felengedem vízzel, mosógél sűrűségűre olvasztom-főzöm, majd egy hajdani, mosógél-tárolóba öntve, úgy decis dózisokban adagolva, ezt használom mosáshoz. Némelykor, főképpen, ha fehér, vagy foltos ruhát mosok, akkor mosószódát is kanalazok a szennyes tetejére, aztán ecetes, öblítőszeres öblítés után, kész a puha, tiszta, vasalást sem igénylő, ragyogó mosott ruha, az öblítő illata betölti az egész lakást!

Így lesz ez, a mosott párnákkal is azzal kiegészítve, hogy ezeket átjárja majd a napfény, semmihez sem hasonlítható, ózonos, sajátos illata is!

Íme, ismételten példa arra, hogy mi, magunk irányítjuk az életünket, azonban ezt az irányítást is modulálja, felülírja, befolyásolja, a mindig, mindenben megmutatkozó, tőlünk független, rend, harmónia!

Bízzunk ebben! Nekem, olykor, sikerül!