Unokákkal alvás

Én vagyok az a – ha tetszik – eretnek, aki immáron húsz éve kiiktattam az életemből, az együtt alvás intézményét. Bár rémlik, hogy J.B.Shaw-nak volt egy mondása a tartós, boldog házasságról, amelynek titka a két, külön hálószoba és közöttük egy óceán, de a magam szerény tapasztalata is azt támasztja alá, hogy nincs semmi üdítőbb, mint a magányos alvás, ahol nem kell senkihez és semmihez sem igazodni, idomulni, csak megpihenni, a magunk törvénye szerint.

Kivéve, ha az ember az unokájával, pláne többel alhat együtt!

Mert micsoda csoda, hogy Zitám, aki napközben bújós, ölelgetős, gyengéd, selymes és varázsos, az éjszakákat szereti elhúzódva, magányosan tölteni! Az igaz, hogy viszont mesél, nyögdécsel, kacarászik, amivel akár csak másodpercekre is, de felébreszti az embert, de nem mocorog túl sokat.

Zalán, annak idején igényelte a testi érintkezést, vakargatta az ember körmeit, bújt a nyakszögletbe, a ”kis kiflibe”, igényelte az átölelést, és éjszaka vándorolt a 2x2-es ágyon mint egy kerengő dervis, olykor párnának használva a derekamat, csípőmet, és persze ő is dünnyögött, hümmögött, mesélt és kacagott, mint hajdanán Zsófi lányom, harsányan, gyöngyözően, vidoran! Zitám viszont nyugodtan szunnyad, alig mozdul, bezzeg napközben!

Mostanában Zalán a biztos ébresztő éjjelente. A múltkor azzal keltett, hogy – röviden – szomjas. De nálunk, tradíciója van annak, hogy ne fogalmazzunk röviden, hanem írjuk le részletesen, hogy milyen sajátos módon fáj a kiszáradt torkunk, milyen taplószerű érzet a száraz nyelvé, milyen nehéz, még a lélegzés is, ha száraz a torkunk, és Zaza bizony mindezt el is mondta, megspékelve a saját, feszülő nyirokcsomóinak érzeteivel! Éjszaka, enyhén rázogatva a vállamat, ébresztgetve, és roppant halkan suttogva, nehogy Zitát is felébressze!

Aki már elérte a közel 66 évet, az egészen pontosan tudja, hogy nem könnyű feladat megérteni a probléma velejét!

Ezen a hétvégén, viszont Zalán úrfinak nem a szomjúság, ellenben a pisilhetnék okozott gondot, mivel a vaksötétben nem talált el a megfelelő helyiségig, ellenben hozzám eljutott, és hosszasan magyarázta, hogy miben nélkülözhetetlen a segítségem.

Hagyjuk, hogy a WC-ben tárolt alumínium létra felborításán, a küszöbökbe akadó kislábujjakon, a szigorúan kivételesen ülve pisilésre rábeszélésen, a visszasétáláson és betakaráson keresztül, hogyan abszolváltuk a válságot, de lényeg, a lényeg, úrrá lettünk ezen is!

Most, már előkészítve a kalácsot, a vajat, a teát és az almalevet, éppen arra várok, hogy melyik unokám, és mikor kezd majd ébredezni. Lassan, itt az ideje, hogy Zaza életre keljen, majd eltöltsön egy kis időt a tablet-jével, bár lehet, hogy még van időm, egy gyors kávéra!

Mindent egybe véve, egy-egy unokás hétvége jobban feltölt, mint a bármi más, gyémánt, pénz, ragyogás, siker, az égadta ég világán!