Valahogy megsokasodtak az utóbbi időben, az ittalvós-unokás hétvégéim, és ennek következtében tegnap döbbentem tapasztaltam, hogy kis háztartásomban, kifogyott a liszt!
Nagy hátránya a kis panel-lakásoknak, hogy sok mindenre roppant megfelelőek, alkalmasak, de nagyobb mennyiségű élelmiszer tárolására aztán végképpen semmi, de semmi lehetőség sincsen! Így aztán, az olyan alap-dolgokból is, mint például liszt, vagy olaj, vagy krumpli, legfeljebb egy-egy zacskó, flakon vagy kétkilónyi tartalék fér el.
Az unokás hétvége viszont megugró liszt-fogyasztással jár kézen fogva, mert ki látott már olyat, hogy ne készüljön sok-sok palacsinta, valami süteményféle, vagy – mint legutóbb – tarkedli (mifelénk: dajkedli)!
Még a Nagyitól kapott, immár jócskán megsárgult, olajfoltos, kicsit szakadozott recept alapján sütögetem a tarkedlit, amit Zalánunk még kicsiként, pudingos pogácsának nevezett el, egyrészt a kerekded formája, másrészt a mellé törvényszerűen megfőzött, házi csokoládé puding miatt, amibe jóízűen mártogatható a frissen sült tészta.
(A pudingot most Zitámmal együtt készítettük, ő törte fel a tojást, csillogó szemmel és a türelmetlenségtől szinte remegő lábacskákkal hadonászott a habverővel, hogy majd ezzel, majd ezzel tekerem a főzést! Folyvást mártogatta kis mutatóujját az alapanyagokba, a tejbe, a kakaóporba, mindenbe, és percenként jelentette be, hogy nagyon finom ez a „punding”, de most nem is erről akartam mesélni!)
Szóval, már szinte puhára főtt a zöldbab, amit szerettem volna pirospaprikás, fokhagymás, lisztes tejföllel behabarni, mire észleltem, hogy nincs egy fránya kanálnyi lisztem sem! Már arra sem volt idő, hogy leugorjak a legközelebbi boltba, ezért elkevertem a fokhagymás tejfölös alapot, egy nagyobb kanálnyi prézlivel, és lássatok csodát, a dolog remekül működött!
Tartottam pedig ettől a pót-megoldástól, hogy a habarék a prézlitől szemcsés lesz, vagy darabos, nem az megszokott, selymes, lágy folyó, de mégsem levesszerű főzelék kerekedik ki belőle, de csodák-csodájára, a megtévesztésig hasonló maradt a lisztes megoldáshoz!
Úgyhogy mindazoknak, akik hozzám hasonlóan az utolsó utáni percben észlelik a liszt hiányát, bátran javaslom, hogy pótolják, nagy nyugalommal, prézlivel, vagy hivatalos nevén, zsemlemorzsával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése