A
karácsonyi hangulat már csak olyan, hogy nem „naptár szerint” érkezik. A legrosszabb
verzió az, amikor – hiába csalogatja az ember, karácsonyi dalokkal, emlékek
felidézésével, a dekorációkkal – mégsem érkezik meg, a jobb változatban viszont
váratlanul csap le az emberre, hirtelen és felszabadító áradással, mint éppen a
mai hajnalomon!
Idén,
a saját ökológiai lábnyomom miatti szűntelen aggodalmamban oda jutottam, hogy
nem csomagolom az ajándékokat! Eleve csomagolva érkeznek, amit eltávolítunk, és
– jobbára – szelektíven eldobálgatunk, majd újabb csomagolóanyagokkal ismét
beburkoljuk azokat, és én ezzel szakítani akarok! Ez persze, nem annyira
egységes, kevésbé esztétikus, viszont kétségtelenül természetbarát megoldás.
Közben
az agyam hátsó felében ott duruzsol az összes realista-szkeptikus barátom
okfejtése, hogy az én természetrombolásom semmiség, mikroszkóppal sem
kimutatható hozzájárulás a nagy folyamathoz, azonban mégis úgy vagyok ezzel,
hogy ha egyenként kimutathatatlan mértékben járulunk hozzá valamihez, az azért
egészében, összességében, mégis csak mérhető mennyiséggé növekedhet, ezért
aztán nincs csomagolás!
Viccesen
ördögi spirálokat ír le ez a természetvédelmi információs terep is! Az én
családom is átesett a nem írtunk fákat, éljen a műfenyő fejezeten, aminek mai
napság csak a cáfolataival találkozhatunk, mert a műfenyők a fenyőtermesztő
iparosok megélhetését veszik el, az élő fa újra-hasznosítása úgyszólván
megoldott, míg a műfenyők előállítása és elemésztése egyaránt
környezet-károsító, de gyanítom, hogy ebben a spirálban, nem az a legutolsó
tekeredés! Jómagam már évek óta, későn megkaparintott szabad létezésem éveiben,
ugyanazt a vesszőből összefont kúp formát díszítem fel karácsonykor, és még mindig
nagyon tetszik!
Szóval,
a csomagolásmentes ajándékozás dacára, marad viszont a megjelölés, a címkézés,
mint szabad terep a díszítésre, ez is szigorúan természetes és lebomló
anyagokkal!
Idén
egy-egy fenyőzöld masni, azon egy-egy fából faragott, apró, színes karácsonyfa,
és drapp, kartonpapírból kivágott, kerek karácsonyfadísz, a névvel, ez lesz az
ajándékokon a címzés.
Ma
hajnalban neki is kezdtem, és ahogy cakkosra vagdostam a selyemszalagot,
öltögettem, varrogattam a karácsonyfácskákat, a névcímkéket, egyszer csak,
váratlanul megérkezett a karácsony hangulata is!
Drágáim!
Akiknek szinte az első szívdobbanására is emlékszem, és most már itt vagytok
felnőtten, éretten, és sokan, éppen annyi idősen, mint amennyi magam is vagyok
a lelkemben, mert tudjátok, csak a test öregszik a lélek elakad egy időszakban,
fiatal marad! Vicces ez is!
Itt
a következő generáció is, a nagyja már lassan kamaszodik, az apraja meg
napról-napra okosabb, ügyesebb, és itt vagytok még Ti is, akik az én első
szívdobbanásaimra is emlékezhettek, van ennél nagyobb öröm?
Annyira
szeretném, ha tudnátok, hogy minden egyes öltésnél, minden masninál és fenyőnél,
amit a kezembe veszek, elönti a szívemet a végtelen szeretet és a parttalan
hála!
A
szememet meg a könnyek.
