Taps este nyolckor

Bevallom, nagy élvezettel nézem végig azokat, a net-es felületeken naponta megjelenő videókat, fényképeket, amelyek – elsősorban – Olaszországból közvetítik a hálás karantén-lakók szeretet-megnyilvánulásait, hosszas tapsait, az alkalmi koncerteket, az összeintegetéseket, összemosolygásokat.

Így aztán azt is nagy örömmel üdvözöltem, hogy az én kis szűkebb pátriám, Kaszásdűlő egy Facebook-os csoportjában is megjelent a felhívás, hogy este nyolckor, az ablakokból, erkélyekről köszöntsük, méltassuk, bíztassuk azokat, akik rendületlenül (és holt fáradtan) teljesítik a feladataikat, értünk, nekünk, és még csak meg sem kísérelném felsorolni ezeket a feladat-köröket, a kukásoktól a mentősökig, az eladóktól a postásokig, mert félő, hogy kihagynék sokakat!

Azzal, persze tisztában voltam, vagyok, hogy amolyan, igazi, olaszos hurrá-brávó hangulatra ne számítsak, mert kristálytisztán emlékezem egy pár évtizedes olasz élményre, és az, egy életre szóló példa volt a mentalitás-beli különbségekről.

Úgy történt, hogy jobb napjainkban eldöntöttük, elvisszük anyámat, tengert látni, a közeli Itáliába. Anyám fiatalságában igazi városi lány volt, és ha kimozdultak a városból, akkor csak a hegyek felé. Már június elején elköltöztek a Graz melletti Tobelbad-ba, a saját majorságukba, és onnan csak a tanév kezdetére tértek haza, szóval, amikor nem városi lány volt, akkor hegyvidéki, így a tenger a „jó időkben” ezért maradt ki az életéből, később pedig másért. Erről a történelem gondoskodott.

Ennek, a szűk egyhetes olasz kirándulásnak egy napja éppen vasárnapra esett, és az én istenes anyámnak – ha törött, ha szakadt – vasárnap templomba kellett mennie! Na, ott aztán élete egyik sokk-élményével találkozott! A jó olasz hívők, ugyanis a világon semmiben sem hajaztak a mi megszokott, mélabús, balsors-tépte, bűntudatos, szemlesütve mormogó, áhitatóskodó templomjáróinkra, de nem ám!

Mocorogva, hangoskodva, bekiabálgatva, párbeszéd lett a miséből, és a mélabús, megríkató, megszokott szent énekeinkkel szemben, inkább tánczenére emlékeztető énekeket is hangosan, jókedvűen, egymás hátát csapkodva, a lábakkal kilépegetve a ritmust, a csípejüket riszálva énekelték, az egész – a mi szokásainkhoz képest – sokkal inkább egy karneválra, semmint egy a bűnbocsánatért reménytelenül esedező, önvizsgálatra emlékeztetett.

Ennek megfelelően anyám arcán is hamarost megjelentek a rosszallást kifejező, egyértelmű jelek, akinek van anyja, az pontosan ismeri ezeket, a cérnavékony vonallá keskenyedő, kifehéredő ajkak, a szorosan összeszorított fogak, a merev, szinte fagyott, mimikai izmok, az összeszűkülő, jéghideg tekintet, és ez így is maradt szinte egész nap. Megvolt a véleménye!

Szóval innen is sejtettem, hogy nálunk ez az éneklő-daloló-integető verzió nem igazán várható, bár legnagyobb örömömre, néhány lakótelepről már láttam koncertes, esti tapsolást, nekik szívből gratulálok!

Ide kívánkozik, hogy leírjam a mi házunkat is. Ez, egy tízemeletes, kereken száz lakásos monstrum, ki és beszögelésekkel. A lakások fele – a szerencsésebbeké – nyugatra, a Budai hegyekre néző, míg a másik ötven lakás keleti fekvésű és a Szérűskert utcán át, a lakótelep többi, tízemeletes házára nyílik pazar rálátás. Én a hegyre néző oldalon lakom, közvetlenül előttem egy fás-ligetes parkoló, majd a Huszti úti körforgalom, ismét nagy tér, a Lidl parkolója és maga az áruház. Szóval, nincs szembe-szomszéd, akivel összeintegethetnénk, alkalmasint.

Hogy egyik szavam, másikba ne öltsem, hétfőn, nyolckor ki is nyitottam az erkélyem ablakát, és kihallgatózva figyeltem, van-e valahol, valaki, aki tapsol, s minthogy nem volt, mit volt mit tenni, szépen, egyedül eltapsikolgattam egy percig.

Igy volt ez kedden is. Aztán levelezni kezdtem a keletre néző lakású, egyik kedves szomszédasszonyommal, hogy az ő frontjukon van-e esti taps, és hát van! Szerdán, nagy örömömre, már nem egyedül tapsoltam! Nem bizony! Ha nem is elsöprő tapsorkán, de a borzongató hideg ellenére, tisztes és hosszas, kitartó taps hangja hallatszott a kicsit távolabbi, négyemeletesek irányából. A mi nyugati frontunkon nem hallottam tapsot, de majd csak!

Egy magányos kutyasétáltató, az ablakom alatt döbbenten nézett fel rám, széles mozdulatokkal ráintegettem, de csak lehajtotta a fejét, és ment tovább. Remélem, hogy holnap, vagy az után, ő, vagy valaki más, visszainteget!

Mert kellenek, mostanában mindennél jobban, igazán kellenek a gesztusok! Kell, hogy tudjuk, összetartozunk! Összetartunk! Kitartunk! Túllépünk! Újrakezdünk!

Szép napot nektek Drágáim!

Takarékos recept

A napokban rátaláltam egy nagyon tetsző receptre a net-en bolyongva, és a mai hajnal kiválóan megfelelt annak, hogy el is készítsem.

Az eredeti leírás szerint, fél kiló darált hús, fél kiló főtt, áttört krumpli, két tojás, só bors, egy apróra vágott vöröshagyma, 5 deka felkockázott, füstölt szalonna, 1 deci tej, 5-6 evőkanál liszt és néhány szem apróra kockázott csemege uborka került volna a masszába, amiből vizes kézzel lepénykéket formázva, azokat kiolajozott tepsiben, a tetején is olajjal megkenve, és megsütve készült volna el a zöldségekkel, salátákkal fogyasztható egyszerű ebéd, vagy vacsora.

Szóval, egy krokettbe oltott fasírtról van szó, aminek a receptúráját – persze - átalakítgattam, mert ki látott már fasírtfélét fokhagyma nélkül? Szóval, az is került bele, meg egy kevéske mustár is, és csakis a fertőtlenítés érdekében egy pár tekerésnyi csili-pehely, és nem lisztbe, hanem finom szemcséjű prézlibe forgattam meg a lepénykéket, majd egyszeri megfordítással, mindkét oldalán pirosra sütöttem. Ja, és a csemege uborkát kihagytam belőle, sose szerettem, és ez már alighanem így is marad!

Egész jó ízű dolog kerekedett ki belőle, mert egy apró, a megfordításkor a tepsihez tapadt morzsácskát megkóstoltam, és remek ebéd lesz belőle, ezúttal tepsiben sült sárgarépával házasítva.

Aztán kicsit tovább gondolkodva eszembe jutott, hogy ez az alaprecept, milyen kiváló maradék-mentő megoldás lehet! Egy étkezésre már nem elégséges, megmaradt sültcsirke, vagy egyéb hús, kirántásra megvásárolt, de alaposan megdézsmált párizsi, egyéb felvágottfélék, levesben főtt húsok egyaránt felhasználhatók egy hasonló saját ízlés szerint fűszerezhető masszához és akár mártogató-mártásokkal, akár salátával tálalható, még akár főzelék feltéteként is el tudom képzelni.

Merem ajánlani!

Kérlek benneteket…

Annyi kéretlen tájékoztatás, riadalomkeltő hír, tanács és figyelmeztetés járja át a perceinket a mostani időkben, hogy még egy, már feleslegesnek tűnik, de mit tegyünk, nem maradhatok tovább némaságban!

Arra szeretném buzdítani valamennyi, javamkorabeli barátomat, sorstársamat, hogy ne engedjen a leépüléshez vezető, elkényelmesedés vonzásának!

Ha azt az utat járod, mint néhány barátom, aki bevallva, vagy bevallatlanul, képtelen karanténba vonulni, és változatlanul látogatja a barátait, akik erre kaphatóak, vásárolgatni megy – egyedül vagyok, ki segítene – önigazolással, akkor nincs tanácsom.

A mi családunkban – és hál’Istennek szép számmal vagyunk, kicsik is, nagyok és öregek is – mindenki a karantént választotta, szóval ez nálunk már nem is önkéntes, sokkal inkább konszenzuális! Egymást erősítjük, még ebben is, noha nagyon nélkülözzük egymás társaságát, de hát ugye a net-es felületek…

Tehát, ha te is otthon maradsz, akkor nagyon kérlek, hogy…

Öltözz fel!

Ne elégedj meg az itthon ez is jó, melegítős, cicanacis, köntösös öltözettel, öltözz változatosan, csinosan, akkor is, ha hetekig ember nem nyitja rád az ajtót! Jót tesz a léleknek! Ez azt jelenti, hogy az elhagyása, viszont rosszat tesz! Nem jut elég rossz dolog amúgy is? Egyet iktass ki!

Ha nő vagy, sminkelj!

Ha eddig is ezt tetted, akkor most is, minden nap, önmagad kedvéért, kérlek, sminkelj! Ahogy jársz-kelsz a lakásban és meglátod magad egy-egy tükröződő felületen, tükörben, annyira más, ha egy mackóruhás, rendetlen boszorka néz vissza rád, mintha a megszokott képedet látod felvillanni, hogy az el sem mondható!

Fodrászkodj!

A hajunk nő, ha festett, elveszti a megszokott színét, formáját, és ez pazar lehetőség arra, hogy mondjuk, megvalósíts egy pár többször felvillant, de elvetett ötletet! Növeszd meg, és csinálj kontyot! Növeszd le, és próbáld ki, hogy tényleg fiatalít-e fehér haj! Fesd te magad! Annyi hajfesték rendelhető házhoz, hogy csak csuda, és higgyétek el, hogy remekül be tudja az is festeni a haját, aki korábban soha nem próbálta! Már a felkészülés is remek elfoglaltság, nézelődés, frizura-trendek áttekintése, tervezgetés, ne hagyd ki!

Én az életem nagyobb részében magam készítettem el a frizurámat, vágom, festem, berakom és fésülöm a hajam, persze voltak időszakok, amikor rendszeresen jártam fodrászhoz, drága Takács Marcsi barátomhoz, vagy a mi Rékánkhoz, de többnyire magam intéztem. Megoldható!

Írj feladat-listát!

Na, persze teljesítsd is! Annyira jó dolog, kipipálni egy-egy elvégzett feladatot! Erre a listára, aztán minden felkerülhet, amit már régóta halogattál, a könyvespolc lerámolgatása, portalanítása, átrendezése, a konyha és fürdőszoba, megannyi zeg-zuga, ahol megbújnak a hasznavehetetlen javak, rég kidobásra érett, tök fölösleges tartalékok, régi iratok, fényképek, elfelejtett dolgok…

Rakj rendet magad körül, szépen, komótosan, apránként, eközben annyit, de annyit lehet emlékezni, felidézni, újra rácsodálkozni, nevetgélni, megkönnyezni dolgokat, hogy csak na!

De a legfontosabb dolog, amiért voltaképpen írásba kezdtem újra, az az, hogy feltétlenül…

Tornázz!

Az izmok ronda jellegzetessége az, hogy rekord sebességgel képesek az ellustulásra, leépülésre, és ha ez bekövetkezik, akkor az újbóli felépítésük, megerősítésük már sokkal-sokkal nehezebb!

Sokunknak az egyetlen rendszeres testmozgása a napi sétája volt, ezt most nem jöhet szóba, ezért feltétlenül pótolni kell valamivel!

Végezzetek minden nap légzőgyakorlatokat!

Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy éppen egy hosszabb, légzésrehabilitációs gyógytorna-sorozat vége felé jártam, amikor elszabadult, ami elszabadult, úgyhogy csak folytatom, amit ott tanultam, napi 20 perc, nyitott ablak mellett, átmossa tiszta levegővel a tüdő legrejtettebb zugait is, edzi a légzést szolgáló izmokat, és ez a vírus éppen a tüdőt veszélyezteti a leginkább! Jól jön minden támogatás!

Ez után 10-10 percig a karjaim és lábaim átmozgatásával, erősítésével folytatom a napi tornámat. Van egy jó kis gumiszalagom, ez sokat segít, de itt aztán mindenki úgy tornázzon, ahogy akar, csak ne hagyjátok ki!

Higgyétek el, rá lehet szokni annyira, hogy már hiányzik, ha később kezdek neki!

Főzz, süss, próbálj ki új ízeket, ügyeskedj és okosan gazdálkodj azzal, amid van, idézd fel anyád, nagyanyád praktikáit, akik a semmiből is remek ételeket varázsoltak, bátran süss héjában krumplit a sütőben vacsorára és vajjal, margarinnal, esetleg szalonnával, lila hagymával, teával, ez is remek vacsora, használd a fantáziádat!

Olvass, fejtsd meg az összes rejtvényt, ami az utadba kerül!

És nagyon kérlek, beszélgess telefonon, Messengeren, Skype-on, azon, ami neked a leginkább megfelel, levelezz, akkor is, ha már unod, hogy folyvást pittyeg az üzenet-hangjelződ, és nehézkes hosszasabb válaszokat írni, ne maradj egyedül! Nem vagy egyedül!

Jut eszembe, mennyire baráti lenne, ha a telefon-tarifákat mérsékelnék a válság időszakára, a forgalom úgyis az n-szeresére nő!

Tervezz!

Egyszer ennek is vége lesz, és ha nem abban reménykedünk, sőt hiszünk, hogy mi is a túlélők között leszünk, újra megölelhetjük, akit csak akarunk, akkor miben?