Téli befőzés

Aki még befőz, annak a kora nyár – késő ősz a befőző időszaka normális esetben.

Természetesen én is várom az első epret, ami már tényleg epernek nevezhető, nem ezt a kényszerérett, gumiszerű, egyébként íztelen valamit, ami látványban tényleg közel áll az eperhez, de csak ennyiben. Én azt az epret szeretem, amihez hozzászoktam, szaftos, lédús, ha erősebben megfogom, összetörik, percek alatt remek eperdzsem főzhető belőle, úgy darabosan, hogy a keményebb szemek szinte egyben maradnak, épp úgy, ahogy Nagyi csinálta.

Aztán szinte egyszerre jön a cseresznye és a meggy, ezeket csak kimagozva, fagyasztani szoktam, szósznak, kompótnak így is nagyon jó. Ha túl sok a cseresznye, kimagozva üvegben is elteszem, de főleg fagyasztom.

A fő sláger nálam is a sárgabarack-dzsem, lehéjazva, mag nélkül főzöm. Nagyi és barátnői között sárgabarack szezonban dúlt a nemes verseny, hogy kinek a lekvárja lesz selymesebb, és világosabb, és bizony, ha a gyümölcs héja belekerült a lábosba, az bizony barnította a lekvárt (nem szólva a könnyen bekövetkező leégésről).

Aztán a szilva, ecetes kompótnak, sült mellé, és az elmaradhatatlan, sűrűre főzött szilvalekvár.

Savanyút nem szoktam eltenni, egyrészt sose sikerül igazán jóra, másrészt a kedvenc savanyúságosomtól, a szombati piacon, egész télen válogatott finomságokat tudok vásárolni.

De az ilyen alig normális, mint én is, természetesen télen is befőz.

Az egész úgy kezdődött, hogy be-bevásároltam nem igazán élvezhető gyümölcsöket. Túl savanyú, vagy rettentő rostos narancsot, ugyancsak savanyú mandarint, vagy nem fogyott el időben és a banán, vagy körte, túléretten meg már senki sem evett belőle szívesen, mehetett (volna) a szemétbe, ha egyszer – csak a hecc, vicc kedvéért – nem főztem volna belőlük vegyes lekvárt. Akkor sikere volt, hogy azóta, minden télen gyűjtöm a kevésbé jóízű, vagy túlérett gyümölcsöket, és készül az alig néhány kisüvegnyi lekvár. Ma lett készen a mandarin, alma és szőlő kombináció, (mert volt jó pár szem, rém savanyú mandarinunk, egy fürt már kiszáradt, mag nélküli szőlőnk, az alma, meg remek kísérője minden túlzottan markáns ízű gyümölcsnek, és remek pürésítő) egyébként is már nagyon fogytán van az előző, banán, narancs, alma, körte lekvár.

Amióta megindult a boltokban a vödrös-narancs árusítás, valljuk be ez a narancs nem igazán a gyerekfej nagyságú, I. osztályú jaffa kategória, azóta narancsdzsem is készül, éppen időben, mert így tél végére többnyire elfogy a sárgabarack lekvárom, hála a palacsinta-hegyeknek, amit Zazámnak sütögetek, nagy előszeretettel.

Íme, ilyenek lettek az idei tél befőttjei: