Hajnali rejtvényfejtés

Mi tagadás, az egyik kedvenc passzióm, a rejtvényfejtés! Megrögzött vásárlója vagyok a rejtvényújságoknak, bár nagy gyakorisággal, Sárkától kapok újabb és újabb lapszámokat.

Főképpen akkor kerül terítékre a hajnali rejtvényfejtés, amidőn elfogynak a könyvtári könyveim, és bár erősen törekszem, mindenféle szempontból az önellátásra, nos, a könyvtárlátogatás, az bizony még egy darabig Sárkám szolgáltatása marad, nem is annyira az oda-vissza utazgatás miatt, hanem sokkal inkább azért, mert rettentő mennyiségű cipekedéssel jár ez a dolog, és azt bizony jóval egyszerűbb Sárka kocsijával intézni, mint buszon-villamoson!

Szóval, remek, pazar szórakozás a rejtvényfejtés, mindenféle alfaját szeretem, a skandinak becézett változatot, ami nem más, mint a hagyományos keresztrejtvény egyszerűsített változata, ahol az osztott mezőkbe írt feladványok, és a megfejtés irányát kijelölő nyilak segítenek megspórolni a némi tikkeléssel záruló, szem-ugrálós, feladványkeresést, ami a hagyományos keresztrejtvények ismert folyománya. De szeretem a szókirakót, a számos betűkirakókat, a számolósakat – kevés kivétellel - azonban kihagyom.

Mire elkezdem beírni a megfejtéseket, már többnyire legalább egy tenyérnyi feladvány megoldását tudom, mert imádom „fejben”, leírás nélkül kipróbálni az adódó lehetőségeket, hogy stimmelnek, pásszolnak-e keresztsorokhoz, és ez egy-egy kávékortyintás és cigaretta-szippantás között, valami remek elfoglaltság, így, hajnalonta!

Igen, tudom, ma főzőnapom van, elfogyott a hétvégi koszt, és el is döntöttem, hogy végül pásztortarhonyát készítek, a marhapörkölt felől hamar döntöttem (köszönhetően a mélyhűtőbe rejtett, kockázott marha-lábszárnak), de hogy nokedlivel, krumplival, vagy tarhonyával tálaljam-e, ebben bizonytalan voltam, így adódott a „vegyes megoldás”, tarhonyás-krumplis lesz a marhapörkölt, végül egybefőzve a körettel, friss, uborkasalátával. Tudom, neki kellene kezdeni, de amikor olyan remek szavak adódnak a rejtvényekben!

Mikor jutott eszembe utoljára az a szó, mondjuk, hogy gyepű, gyolcs, vagy éppen az, hogy masamód! A XIX. század jellegzetes figurája, a jobb sorsról ábrándozó, kalaposlány, esetleg lecsúszott, elszegényedett nemes család tanult sarja, utoljára Anyu által, és Colette novelláiban megemlített, hajdan jellegzetes figura!

Még a saját lányaim nevelésében is merítettem Colette-től, „A kis Colette egyenruhája” című novellát olvastam fel nekik, amikor éppen világformáló reformötletektől vezérelve hol a kopaszra nyírás, hol a teljesen formabontó ruházkodás elkötelezett híveiként próbáltak meggyőzni egy-egy új öltözködési irányzat bevezetéséről. Többnyire megúsztuk a nagy reformokat, bár majdnem egy évbe telt, amíg az egyik lányom tarkóján, a tök kopaszra felnyírt, elől azonban erősen dauerolt haja ismét frizurának lett mondható, és elmúlt, a „súlyos koponyaműtéten átesett” érzet, midőn a szél, az amúgy roppant dús haját szétfújta a lekopaszított részekről.

Ez, csak egy példa, arról a sziporkázó tűzijátékról, amit a keresztrejtvényekben felbukkanó szavak idéznek elő!

Hasonlóképpen pazar játék, és szellemi élvezet kapcsolódik nálam a kaparós sorsjegyekhez.

Zalán unokám, aki imádta ezeket a sorsjegyeket, és a következő (milliomodik), ám kihagyhatatlan lego-csodájához gyűjtött sorsjegyek segítségével (is) forrást, sorskaparónak nevezte el ezeket a sorsjegyeket, így hívjuk máig is.

Nem is annyira a kapargatás és a nyerési lehetőség lassúdad, ám biztos elenyészése az érdekes, hanem az ezt megelőző ábrándozás, álmodozás!

Mekkora az az összeg, amit megnyervén, eltitkolnék a család elől? Tudván tudom, hogy még 200 forintnyi nyereményt sem sikerült eddigelé titokban tartanom, de olyan jó arról ábrándozni, hogy kinek, melyik, ismert gondját enyhíthetném, ha mondjuk, nyernék ….

Aztán, tök mindegy, hogy az esetek többségében még a vételár sem térül meg, annyira remek élvezet és szórakozás az ábrándozás arról, hogy kinek, mit, hogyan, titokban, rejtve, annyira, de annyira jó!

Jaj, de most mára aztán végképp vége, mennem kell főzőcskézni, ágyazni, megszáradt ruhákat hajtogatni, tenni-venni, úgyhogy pazar, ábrándozó, sziporkázó hetet kívánok mindannyiunknak!