Megunhatatlan téma.
Sárka lányom már megírta a maga
útmutatóját, én – csekély képességű epigonként – mindössze némi adalékkal
szolgálhatok.
Csak József Attilát idézhetem,
bár természetesen némi átérzéssel:
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
ugyanis esetemben (ezen a
szakaszon ugyanis már túljutottam, fogaimban több az idegen anyag, mint a „hozott”)
a kék, zöld, lila foltok, horzsolások, karcolások szaporodnak napról, napra,
amit a délutáni forró fürdőzésnél észlelek. Soha nem tudom azonosítani, hogy
melyiket mikor, hol szereztem, csak azt észlelem, hogy a szappan itt, vagy ott
csíp, a dörzsi kesztyű alatt emitt, vagy amott fájdalmas pontot érintek. Már
lassan úgy festek, mint Magyarország hegy- és vízrajza, az egykori, iskolai
atlaszomban, és egyben úgy is, mint Ofélia az őrülési jelenetben, akivel
szemben én nem szalmaszálakat, hanem mindenféle egyebet gyűjtögetek a hajamban.
A délutánonkénti forró fürdőre
egyre égetőbb szükségem van (pedig a bőröm bőszen tiltakozik a napi ázás ellen (általában
hetente egyszer ázom, a többi napon csak zuhany jár), mert száraz, mint a
pergamen, és viszket, mint a franckarika), viszont a folyamatos, merev tartású
dobozolásba belefáradó hát, derék, nyak, és minden olyan izom, amelynek a
létezéséről sincs tudomásom, viszont sikoltozva követeli a megnyugvást,
ellazulást adó, meleg víz jótékony hatását.
Az izmokat lazító ázásnál is
égetőbb szükségem van a lelket megváltó olvasásra, úgyhogy hajnalonta, amikor
még nem állok szolgálatba, két doboz közötti kávészünetben, étkezések alatt
(eléggé el nem ítélhető módon, de évtizedes passziómnak megfelelően J),
ipari mennyiségben olvasok.
Ajánlom figyelmetekbe Pascal
Mercier svájci író könyvét, „Éjféli gyors Lisszabonba”. Kicsit depresszív, de
rettentően elgondolkodtató.
Visszaemlékezve, soha nem
olvastam annyi szépirodalmat, mint a tantárgyanként több ezer oldal átolvasását,
és – sajnálatosan - memorizálását igénylő, jogi egyetemi vizsgafelkészülések alkalmával,
szükségem volt a kontrapunktra, az ellensúlyra.
Majd december környékén, amikor
már a kipakolással és az azt követő átpakolásokkal, amire a tárgyak elnyerik
végső, és leginkább megfelelő helyüket, valószínűleg megszűnnek majd a
foltjaim, és csitul olvasás-igényem, de addig, sok jót nem ígérhetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése