Amióta
– és ez immár évtizedekben mérhető – nem a békebeli, hatalmas, degeszre tömött,
tollpárnákat használom, ellenben a félpárna méretű, „ikeás” párnákat, amelyek
valami szintetikus csodával töltve, szinte mindenkor habosan, magasan simulnak
a nyak, a váll és fej görbületébe, évente kétszer, visszatérő feszültségként
tör rám, a párnamosás szükségességének érzete!
Ez
az érzés, tavasszal és ősszel, tartósan derűs, napos időszakokban fészkeli be magát
a lelkembe, amikor bőven megvan a lehetősége, a tárt ablakok melletti, hosszas
szárogatásnak, és íme, ma is, anyák napján, azzal a leküzdhetetlen késztetéssel
álltam meg a beágyazás előtt a szoba ajtajában, hogy na, most, vagy soha, itt
az ideje a párnamosásnak!
Vannak
házimunkák, amelyeket naptár szerint végzek. így takarítok, így kerül sor úgy
évente három-négyszer a nagytakarításra, ablakmosásra, de van számos házimunka,
amelyeknek időszerűségét nem naptár szerint mérem, hanem szinte a zsigereim
súgják meg, hogy itt van az idejük!
Ilyen
például a locsolás! Soha nem nézem, vizsgálom, hogy hány nap telt el az utolsó
növény-ápolás után, a lelkemben érzem, mintha zúgolódást, feszengést, majd
később, sikoltozást hallanék, hogy „szomjasak” a növényeim, itt az ideje az
alapos öntözésnek!
Ugyanígy
vagyok a párnamosással is, amíg az ágyhúzás naptár szerinti rendszerességgel
következik be, és gondosan ügyelek arra is, hogy a paplanok lábra eső része,
még véletlenül se keveredjék a fejhez közeli fertállyal, addig a párnamosás, az
bizony megérzésre válik aktuálissá, amiképpen, éppen ma is!
Már
vagy öt éve nem vettem mosóport, Ökoanyu csábított el, időtlen-időkkel ez
előtt, bár a blogger, eredetileg valami ipari mennyiségű, ásványvizes,
mosószappanos verziót ajánlott, én azonban kialakítottam a magam megoldását,
úgy „két-centinyi” mosószappant, lehetőleg Vanish márkájút reszelek, egy három
literes fazékba, felengedem vízzel, mosógél sűrűségűre olvasztom-főzöm, majd
egy hajdani, mosógél-tárolóba öntve, úgy decis dózisokban adagolva, ezt
használom mosáshoz. Némelykor, főképpen, ha fehér, vagy foltos ruhát mosok,
akkor mosószódát is kanalazok a szennyes tetejére, aztán ecetes, öblítőszeres
öblítés után, kész a puha, tiszta, vasalást sem igénylő, ragyogó mosott ruha,
az öblítő illata betölti az egész lakást!
Így
lesz ez, a mosott párnákkal is azzal kiegészítve, hogy ezeket átjárja majd a
napfény, semmihez sem hasonlítható, ózonos, sajátos illata is!
Íme,
ismételten példa arra, hogy mi, magunk irányítjuk az életünket, azonban ezt az
irányítást is modulálja, felülírja, befolyásolja, a mindig, mindenben
megmutatkozó, tőlünk független, rend, harmónia!
Bízzunk
ebben! Nekem, olykor, sikerül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése