Rendes,
hajnali szokásommá vált, az aznapi névnap megtekintése a naptáramban, mert amíg
a közösségi oldalak archetípusa, az általam a végsőkig, hűségesen követett iwiw
a névnapokat jelezte, addig a FB immár a születésnapokat ismerteti velünk.
Hétfőre a Gizella – Bendegúz páros jutott. Bendegúz ismerősöm nincs, hacsak nem emlékezünk
meg itt és most, Rideg Sándor, Indul a bakterházának Bendegúzáról, aki nekem is
jó ismerősöm, gyerekkorom óta! Isten éltesse!
Éppen
aznap kaparintottam meg az „Olcsó Könyvtár” sorozat egy mellékhajtásaként
kiadott „Vidám Könyvek” köteteként, ezt a remekművet, amikor a roppant
formálisan viselkedő, kereszt-szüleim érkeztek hozzánk, látogatóba! Puszi
becenevű gyerekükkel sem én, sem a húgom, nem tudtunk szót érteni, és így
dupla, sőt tripla élvezet volt, hogy suttyomban, bujkálva, az egész látogatás
alatt, ezt a könyvet olvastam! Nem lehettem 10 évesnél idősebb, és az akkori
humorérzékemet messze fölülmúlta a könyvben leírtak sajátos fintora, ám – talán
a bujkálás, talán a tiltott dolog öröme - felfokozta a könyv viccességét, és
mire a látogatás véget ért, a szakadatlan vigyorgástól, az elfojtott
nevetéstől, már elgémberedett és fájt az állkapcsom.
Hab
a történet „tortáján”, hogy ez a fájdalom legalább annyira, az éppen, ebben a
pár órában kitört mumpsz-fertőzésemnek volt a folyománya, mint a könyv
humorának, bár ki tudná megállapítani az arányokat!
Talán
ez volt az egyetlen járványos gyerekbetegség, amit sikerült a testvéremre is
ráragasztanom, se előtte, se utána ilyesmi nem fordult elő (pedig lett volna
erre, bőséggel lehetőség), a testvérem egészséges volt, mint a makk, míg én
többet voltam beteg, mint nem.
Na,
ennyit a Bendegúzokról!
Gizellám
viszont kettő is volt, az első, Gizi néni, a zongoratanárnőm, akinek az idegeit
közel nyolc éven át nyűttem, mert soha nem gyakoroltam eleget, soha nem
érdeklődtem kellően, és a tehetségnek a leghalványabb szikrája sem pislákolt
bennem, de tettem a dolgom, ha nem is túl szorgalmasan.
Alig
hinném, hogy a máig tartó zene-szeretetemnek köze lehetne ehhez a gyötrődéshez,
sokkal inkább az Anyuval közös rádió-hallgatásokból származik. Jut eszembe,
hogy Zita unokám, most már rendszeresen kéri falatozgatás közben, hogy hallgassuk
együtt az „énekeket, amiket Te ismersz, kis Mandika”. A megfejtés: kapcsoljuk
be a Bartók Rádiót, és így is teszünk!
A
másik Gizikém, a hajdani Külkerbank kávés-nénije volt, bár nem volt néni
igazán, nett, ápolt, jól fésült és manikűrözött, és meglepően diszkrét,
disztingvált jelenségként él az emlékeimben, nem is szólva a négykaros, bazi
nagy kávéfőzőgépről, amellyel isteni kávékat állított elő, és a
kivételezetteknek még tejhabbal is kedveskedett, noha ezt követően, hosszasan
sikálgatnia kellett a gép gőzölő tartozékát.
Micsoda
remek élvezet volt a kávézóba látogatás! Ez volt a rendes találkozó-pont, ahol
bizton számíthattam mondjuk Piszter Lacira, aki naponta örvendeztetett meg
egy-egy újabb verssel, amit éppen aznapra szánt, vagy másokkal, az ifjakkal,
bár állni kellett az ellenőrző pillantásokat is, az éppen arra járó
funkcionáriusoktól!
Hosszasan
keresgettem a Google-ban egy hajdani Gizike karikatúra nyomait, amit én Balázs
Piri Balázshoz kötöttem. Hja, a memória gyakran megtréfálja az embert, mert nem
Gizike volt, hanem Jucika, és nem BPB, hanem Pusztai Pál, aki minden hétvégén
okozott örömteli perceket, az egész családomnak.
Micsoda,
hetente ismétlődő csoda volt, amikor Apu, vasárnap délelőttönként meghozta a
hétvégi újság-köteget! A megszokott napilapon kívül, mindig vásárolt Fülest,
remek keresztrejtvényekkel, Ludas Matyit, és nekem járt a francia gyereklap, a
Vaillant. A kedvencem a Placid et Muso képregény-sorozat volt, noha egy szavát
se értettem, de remek szórakozás volt végig lapozgatni. A testvérem Dörmögő Dömötört kapott.
A
Ludas Matyit én kaptam el utolsóként, mert Anyu és Apu elsőbbséggel bírt, de
nagyszerű élvezet volt a karikatúrákat, rajzos vicceket végig nézegetni,
némelyiken közösen nevetgélni, ha kedvünk volt, azt a néhány cikket
elolvasgatni, ami akadt benne, szóval jó volt, öröm volt, rendszeresség volt,
otthonosság volt!
Régi boldog idők! (Persze most is boldog, jobbára, csak másképpen!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése