Szűzérme

 

Nagyszerű szűzérmére tettem szert, és valami különlegesebbet szerettem volna készíteni belőle, és így is lett!

A recept eredetéről csak annyit mondhatok, hogy képzeljétek el, amint Mary Berry és Bede Róbert – két nagy kedvencem – közösen ötlenek ki valamit!

Mert ugye itt van az ismételhetetlen Mary Berry, aki pazar dolgokat gyárt a családjának, ezt onnan tudom, hogy megrögzött szokásommá vált esténként fél órán keresztül mozdulatlanul meredni a TV-re, amikor is a kedves dáma remek ételeket készít, innen származik a klasszikus, angol pásztorpite kötelező hozzávalója, a tepsiben is átsütött, tejes-vajas-tejszínes krumplipüré. Bede Robi pedig úgy kerül a képbe, hogy míg Mary Berry műsorra vártam, az „Európa késsel-villával” című műsorában főzött egy párolt almás-véreshurkás csodát, és én e kettő ötvözetéből kiindulva a szűzérméket a következőképpen készítettem el.

Vaskos szeletekre vágtam a gondosan lehártyázott húst, majd mindkét oldalán megsóztam, borsoztam, vékonyan megkentem mustárral, és körbe-tekergettem egy-egy szeletke baconnel. Átszúrtam egy-egy fogvájóval, és leheletnyi olajon mindkét oldalán ropogósra pirítottam a húst.

Meghámoztam néhány almát, félujjnyi-ujjnyi szeletekre vágtam, kiszedtem a magházat, és vajon megdinszteltem, minden ízesítés nélkül.

Egy jénai tál aljára fektettem egymás mellé az almaszeleteket, megszórtam a tetejüket egy ici-pici kristálycukorral és fahéjjal, és közben elkészítettem a tejszínes-vajas-tejes krumplipürét, amit az almák tetejére simítottam, és ebbe ültettem a húsdarabokat, amelyeknek a tetejére is biggyesztettem egy-egy szeletke bacont.

Fóliával letakarva sült-süldögélt egy ideig, a hús szinte teljesen elmerült a lágyan bugyborékoló, egyre aranysárgább krumplipüré-tengerben, de azért egy villával megbökdöstem, hogy kellőképpen megpuhult-e már, az alma a pici cukorral pedig mesés karamellszínt öltött a jénai tál alján. Amikor már elég puhának találtam a húst, levettem a fólia-takarót, és pirítottam egy kicsit a tetejét.

Most már a kóstoláson is túl vagyok és mondhatom, valami nagyon harmonikus, izgalmas ételt sugalltak nekem ezek a drága, hőn szeretett séfek!

Merem ajánlani nektek is!