Vadászat a háztetőn

Aki azt mondaná nektek, hogy unalmas, szürke, egyhangú dolog lehet évente többszáz napon keresztül ugyanannak a lakótelepnek a szemköztes, négyemeletes házaira nézni, valahányszor felpillantasz lapozgatás és kávézgatás közben a könyvedből, a nyolcadik emeleti ablakodból, nos, annak, ne higgyetek!

Nem feltétlenül az erkélyeken lejátszódó jelenetekről, az ablakokból kiszűrődő apró mozzanatokról beszélek (bár ez sem teljesen érdektelen, viszont roppant illetlen dolog megfigyelni), de a növényekről, az égi jelenségekről, a madarakról annyi mindent láthatsz, és ezúttal kifejezetten és hosszasan, egy reggel vadászat személése tartotta fogva a figyelmemet.

Először csak a szemem sarkából megpillantott mozgolódásra lettem figyelmes. Egy dolmányos varjúnál nagyobb, szürkésnek látszó madarat pillantottam meg, amint akkurátusan eszegetett egy galambot. Elég messze van tőlem a szemköztes épülettömb ahhoz, hogy részleteket is lássak, de azért a méretek, a formák nem hagytak kétséget afelől, hogy az áldozat galamb volt, és hogy a támadó nagyobb testű madár.

Percek alatt összegyűltek az esemény nézői is, szám szerint három dolmányos varjú, és egy szarkapár. Tisztes távolságra várakoztak, és amint – talán egy jó óra is eltelt közben – a zsákmányszerző madár végzett a dolgával, azonnal nekiláttak a takarításnak, és délelőttre, már csak egy jókora kupac madártoll jelezte, hogy reggel itt szerencsével járt egy ragadozó madár.

Aztán ahogy a napok teltek-múltak, a napfény, az eső és a szél elvégezte a maga munkáját, lemosta, elmosta, kiszárította és elfújta a nyomok maradékát is.

Nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy vajon milyen ragadozó madár lehetett ez a szerencsés jószág, vissza-visszatérően eszembe ötlött, felidézgetve csekély ismereteimet a városokba látogató ragadozó madarakról, mígnem aztán ma vettem a fáradságot, és végig-cserkésztem a Google oldalait, képeit, és arra jutottam, hogy ölyv, vércse, vagy sólyom, esetleg karvaly lehetett az illető madár. Aztán tovább nézelődve, kiesett az ölyv és a vércse, mert abból - a kevés és korántsem tudományos mélységű adatból – arra jutottam, hogy ezeknek a madaraknak a kisebb testű állatok, az egerek, pockok a zsákmányállatai, maradt tehát a sólyom és a karvaly.

Aztán kizártam a sólymot is, mert az tuti, hogy az én madaramnak nem volt ilyen vaskos, gatyás lába, mint a képeken fellelt sólymoknak, úgyhogy a legnagyobb valószínűséggel az mondható, hogy egy szerencsés karvalyt láthattam, ezen a napfényes, télvégi, koratavaszi reggelen.

Ha már kikeresgettem, akkor idemásolom ezeknek a madaraknak a képét, hátha legközelebb valamelyikőtök közelében jelenik meg közülük egy, na, meg szépek is!

Ölyv:

Karvaly:

Sólyom:

Vércse: