Zimankó

Micsoda időre ébredtünk! A már napok óta ígérgetett lehűlés íme, megérkezett, süvöltő északi széllel, szinte szakadatlan esővel!

Öröm a bajban, hogy tegnap megkezdődött a távfűtés is, legalábbis a mi házunkban, mert ugye szerződésenként (és az azokat megalapozó, társasházi, közgyűlési határozatonként) változó időpontban kezdi meg a távfűtés-szolgáltató a munkáját.

Na, ez a távfűtés felsorakozott azon dolgok listájára, amelyeknek megértését végképp feladtam!

A fűtési szezon megkezdését tegnap csupán abból észleltem, hogy a radiátoraim elkezdtek szörcsögni, csorgó hanggal muzsikálni, és némi langymeleg is érzékelhető volt a csöveken, radiátorokon, de ennyi éppen elég volt, hiszen hétágra sütött a nap, és az ember lánya örömmel „hasznosította a szoláris energiát”, azaz boldogan élvezte az ablakon betűző napfény melegét, egészen késő délutánig, amikor már rázendített a zápornál valamivel enyhébb, de csendesnek egyáltalán nem mondható, kitartó eső, és megérkezett a mai süvöltő szél kisöccse, egy közepes erősségű, ám kitartó észak-nyugati szél kíséretében.

Hagyjuk is a fenébe, hogy a két hete lemosott ablakaim mindegyikét beverte az eső, szépen egyenletesen és kellő sűrűséggel, mert mi dolga lenne akkor a takarító-segítségemnek, de azt nem értem, ha megfeszülök, akkor sem, hogy miképpen működik a távfűtés!

Ugyanis – és ez az elmúlt három évben mindig így volt – éppen akkor, amikor már szükséges lett volna, jéghideg csövek és radiátorok mellett esteledett be, és dideregve, csukott ablakokkal, köntösbe vagy meleg pulóverbe burkolódzva telt a késő délután, kora este, minden fűtés nélkül!

Sebaj, gondoltam mit sem okulva a korábbi évek tapasztalataiból, majd hajnalra megindul a fűtés, és kellemes langyosságra ébredek, de nem így történt, noha még tényleg kora hajnal van, alig múlt fél négy, (ma igazán korán kidobott az ágy) de fűtésnek semmi híre-nyoma, csak az északi szél süvölt, és lebegnek a függönyeim, még csukott ablak mellett is.

Ha én lennék … a fűtés szolgáltatója, egészen biztosan reggelre és a délutántól estébe nyúló időszakra tenném a szolgáltatási csúcsokat, amikor a családok otthon vannak, ébrednek és reggeliznek az apróságok, vagy estefelé éppen játszanak, fürdenek, alváshoz készülődnek, és nap közben, amikor még mi, itthon-élő nyugdíjasok is aktívak vagyunk, teszünk-veszünk, főzőcskézünk, kevesebb fűtés is elég. Gondolom! De nem így a szolgáltató!

Kedves közös képviselőnk már többször elmagyarázta, hogy miként is működik a távfűtési rendszer, hogy a háznak van egy központi hőérzékelője, amely a külső hőmérsékletet méri, és ha az, egy bizonyos érték alá süllyed, megnyílnak a csapok, és csatornák, és elkezd áradni a fűtővíz, míg ha megemelkedik a külső hőmérséklet, akkor leáll a rendszer, de a tapasztalatom ennek teljes mértékben ellentmond!

Ma azért is nagyon várom, hogy legyen egy kis fűtés, mert ellenőriznem kellene a radiátoraimat, és amelyik nem melegszik át teljes hosszában, ott légteleníteni szükséges. Ezt remekül elvégzem egy piros műanyag-tálka és egy megfelelő csavarhúzó segítségével, de áramló melegvíz nélkül ez nem megy, sajna! Aztán jön a következő lépés, a kisebb szobákban a radiátorok lezárása, mert – mint valamennyi, általam ismert lakótelepi lakásban – nálam is, minden helyiségben elég hosszú fűtéscső van (ez egyúttal szobánként egy-egy falnyi felületet elvesz a bebútorozás lehetőségéből, szerencsére az ablakos falakat), és ezek a csövek remekül befűtik a kisebb tereket, radiátorok nélkül is.

Az eddigi itt töltött éveimben, a konyhában és a nappaliban működött a radiátor, na, meg a fürdőszobában, ahol nincs elzárási lehetőség, és nem hiszem, hogy idén másképpen kellene döntenem, de a légtelenítést akkor is meg kell ejteni.

Meg annyira, de annyira jól esne egy kis meleg!

Ragyogó napfényes, színes lombos, gesztenye-gyűjtős, sétálgatós, szép őszi napot kívánnék! (Félek, hogy sikertelenül.)