A gallok és a rácok

Az elmúlt héten Zalán unokámmal és Sárka lányommal Ráckevén töltöttük az időt. Természetesen - ügyes szervezéssel - kifogtuk az idei nyár leghűvösebb, legesősebb hetét, és már előre féltünk, hogy az örökmozgó, és minden iránt érdeklődő fiú figyelmét és energiáit hogy a csudában fogjuk lekötni, ha a kertbe nem mehet ki és fel sem merülhetnek a szokásos Duna-parti programok.

Zalán azonban jól megoldotta a nagy kérdést, mert Sárka segítségével egy percen belül berendezkedett az utcai szobában. Sárka leterített egy ősrégi paplant a hajópadlóra, és oda kerültek Zaza kedvenc Lego Star Wars figurái (mind a 125 J), amikkel eljátszott jódarabig. Igaz, hogy szegény Marci kutyát – vagy bánatára – ki kellett zárni ebből a szobából, mert kedvenc szokása egy-egy műanyag figura elcsenése és rágcsálása.

Zalán megtalálta a lányaim gyerekkori babaházát, ami voltaképpen egy kétfelé nyitható nagy műanyag doboz, belső szintekkel, szobákkal, bútorokkal, és ez lett a Star Wars figurák főhadiszállása. Ezzel a felszereléssel sokáig elszórakoztatta magát, meg bennünket is, mert váltva oda kellett ülnünk mellé, hogy kioszthasson ránk is valami szerepet, és a saját forgatókönyve szerint eljátszotta mind a 6 folytatást, de gyakran megjegyezte, hogy nem tudunk semmit a filmről, és innen indult a következő igazán esős periódusokra való program, a Star Wars maraton!

Sárka két régi nyugágyat nyitott ki, a mostanában nappaliként funkcionáló, régi konyhában, oda telepedtek, és azt hiszem az első négy filmet néztek meg a hét alatt, közben – ahogy kell – mindenfélét rágcsáltak, Zalán magyarázta az összefüggéseket, előre szólt, ha izgalmas rész következett, és folyvást számonkérte, hogy most már értjük-e a történetet.

Ahogy elállt az eső, már mentünk is ki a tornácra, a kertbe. Sárka egy délutánra átvitte Zalánt a barátaihoz, ahol az egy éves gyönyörű kislányukon kívül van két lovacska, vannak kutyák, Zaza lovagolt, kutyázott, nagyot játszott Pankával, és roppant elégedetten ért haza.

A másik nagy kaland az volt, amikor a ház hátsó falára szerelt vaslétrán, Sárkával felmentek a padlásra, és az öreg bútorok, régi újságok, könyvek között kincskeresést tartottak. Volt esténként miért fürdeni, amíg lehetett, mert – mikor máskor – eldugult a lefolyó, aztán ki is áradt, összesen háromszor. Kimertük, felmostuk, fertőtlenítettük. Ünnepi időszakban szerelőt találni, nem kis feladat, végül a sógorom mentett meg bennünket, volt gödör-ásás, lefolyócső keresés, szerelés, átmosás, a gödör visszaásása, esőben, sárban, a fürdőszoba újabb elárasztása, ezúttal tiszta vízzel, és mindez alig két napig tartott, mindössze. A testvéremékhez jártunk fürdeni. Zalán ebből annyit észlelt, hogy a kertben a füveket pisilhette le, és ez nem igazán esett nehezére.

Aztán helyreállt a normál állapot, az idő is egész kellemes lett, hideg, de legalább nem esős, és Zalán felfedezte az ükapja régi szekercéjét, és egy másik furcsa szerszámot, egy ágvillát, na meg egy kerámia kulacsot, és máris indult a Aszterix és Obelix, azzal a módosítással, hogy a kerámia kulacs helyett Zaza megkapta a dédapja gyűjtéséből származó egyik csikóbőrős kulacsot, az legalább nem annyira törékeny. Sárka egy perc alatt megszerkesztette papírból a fejpántokat, bajuszokat, magának plédből kerített Obelix-pocakot. Én természetesen Csodaturmix szerepét kaptam, mert Zaza szerint nagyszerű a főztöm, Marci kutyánk is részese lett a játéknak, mint Obelix kutyusa, Töpszlix.

Közbevetőleg: tudjátok mi az az ágvilla? Az egy vasból kovácsolt, hosszú nyélre szerelt kettős villa, amelynek a fölfelé álló villájával támasztották ki a gyümölcsfák ágait, ha a túl sok termés miatt a letörésétől kellett tartani. A lefelé álló kétágú villájával pedig gyümölcs-szedéskor lehetett a magasabb ágakat lefelé húzni, hogy azokról is leszüreteljék a gyümölcsöt.

Egy baj volt csak, hogy én nem tudom kimondani a Obelix nevet, kizárólag obeliszk-re járt a szám (azt a szót sokkal korábban tanultam meg J), Zaza pedig kis fejcsóválással, minden alkalommal kijavított.

Rohantunk végig a kerten (én inkább csak baktattam), a leghátsó részen, ahol a diófa lehajló ágai és a mogyoróbokrok valóságos lomb-barlangot alkottak, ott lett a házuk, de azért éjszakára megkérték Csodaturmixot, hogy fogadja be őket a házikójába!

Így esett meg az a csoda, hogy a gallok 2015 augusztusában, a Csepel-szigeten legyőzték a rácokat!

Aztán volt még nagy piacozás, Kevén hetente kétszer van a Duna-parton piac, ahol őstermelőktől ócskásokig, fehérneműsöktől háztartási gép árusig minden, de minden van, ott persze nagyszerű lézerkardot, Batman és Superman figurát vásároltak.

Végül megnézték a ráckevei augusztus 20-ai hagyományos tűzijátékot, haza is értek éjfél felé. Pénteken még minden játékot megismételtünk, és szombaton, alig fél napos pakolás után, elindultunk Budapestre. Azt hagyjuk, hogy mindkét rakpart lezárása miatt hogyan és milyen hangulatban érkeztünk haza!

Egész héten nagyokat ettünk, nagyokat nevettünk, remek játékokat játszottunk, sokat izgultunk a Star Wars-on, élveztük egymás társaságát. Nagyon szeretem az ilyen heteket!