Sárka és a tejbegríz

Sárka lányom kimondottan rossz-evő gyerek volt. Volt egy kerek év, amire úgy emlékezem vissza, hogy tejen és kiflin kívül, nem evett meg semmit (persze biztosan torzít az emlékezés). Esténként, amikor asztalhoz ültünk, Sárka beleszagolt a tányérba, és csak annyit mondott, hogy fúúúj!

Hiába mondtam, hogy a fúj, az tegnap volt vacsorára, ma finom ez, vagy az van, és csak kóstolja meg, legalább egy kiskanállal, hajthatatlan maradt, és jött a kifli, meg a tej.

Telt-múlt az idő, és Sárka is óvodába került, ahol nem volt apelláta, meg kellett ennie, amit adtak. Itt először az a gond merült fel, hogy jónéhány étel nevét sem tudta. Például a felvágottakat úgy írta le, hogy valami piros husi volt, fehér pöttyökkel.

A tarhonyát a Nagyi se szerette, nem is főzte, én meg Nagyi nevelése voltam, én se főztem (ma már marhapörkölthöz nagyon szeretjük). Erről így számolt be Sárka: volt piros apró husi, meg valami targonya, vagy targonca (azóta is így hívjuk).

Ami az óvodai konyhán abszolút kedvencévé vált, az a tejbegríz volt.

Részemről a tejbegríz totálisan tiltólistás étel volt, mert Nagyi hetente legalább háromszor adott uzsonnára tejbegrízt, vagy fahéjjal, vagy kakaóporral megszórva. Mit mondjak, szívből utáltam, a széléről ettem egy két kanálkával, majd jó gusztustalanra összekevertem, és hiába fenyegetett a Nagyi egy jókora pofonnal, nem ettem meg. Nem is főztem a gyerekeknek, egyszer sem.

Igen ám, de Sárka megszerette az oviban, és otthon is kérte. Nekiláttam, és nagy örömmel, - végre eszik valamit a gyerek - elkészítettem a világ legfinomabb, lágy de mégsem folyós, könnyű, habos tejbegrízét, és mosolyogva vártam, hogy mit fog Sárka szólni.

Sárka kanalazta, eszegette, de nem volt teljesen elégedett. Végül összegezte az ételkritikusi álláspontját: finom volt Mami, de az oviban sokkal finomabb, ott tészta is van benne.

Még hogy tészta! Naná, hogy a féligfőtt, nem rendesen elkevert grízcsomókat hiányolta az én válogatós lányom, de akármennyire igyekeztem, azóta sem tudok „tésztás” tejbegrízt főzni.