Családi babonáink

Babonások vagyunk. Szégyen ide, szégyen oda, a babona átjárta a mindennapjainkat. Olvastunk ebből-abból, próbáltuk kisasszézni az élet apró megpróbáltatásait.

De ahogy, most visszagondolok rájuk, mindegyiket módosítottuk, reformáltuk, mert a baljós előjeleket nem fogadta el sem az anyai, sem az apai ági családom, hanem addig-addig módosítgatta, amíg végül valami kedvezőt is ki lehetett olvasni belőlük.

Itt van mindjárt indulásként a klasszikus fekete macska szindróma. Ha fekete macska megy át előtted az úton, az rossz előjel, valami pech. Aha, bárhol máshol! De nálunk, ha balról jön az a fekete cica, akkor viszont jó előjel, így módosult a családi babonatár! Ha az a szerencsétlen macska mégse fordult vissza, és keresztezte az utunkat a kívánatos oldalról, akkor kerülő úton folytattuk mondjuk a hazatérést.

Vagy a „pók este, szerencse másnapra, pók reggel, bosszúság aznapra” rigmust örök életre felváltotta, a „pókot látok, szerencsét találok” mondás, nagy szerencséjére a lakásainkban megbúvó, házi zugpókoknak!

Rettentő pedáns Nagymamám, egy dologért soha nem pörölt, ha ugyanis eltörtünk bármit, akár a féltve őrzött családi porcelánok bármelyik darabját. A takarítás közben Nagyi semmi mást nem mondot, csak azt, hogy „scherm ist glück”, vagyis: „cserép: szerencse”, és boldogan söpörte, vagy gyűjtögette össze a darabkákat, attól függően, hogy van e legalább halvány esély a reparálásra.

Jósoltuk az időjárást, „vörös az ég alja, holnapra szél lesz”, vagy „nagy udvara van a holdnak, holnap hideg lesz”, persze ez azt feltételezte, hogy a természetben éltünk, és mindennapos program volt az égalj, vagy a holdtányér megfigyelése.

Jósoltunk az újra nyíló virágokból, most is várom, hogy szeptember elején virágozni fognak-e a budai alsó rakpart gesztenyefái, mert – mint tudjuk – ez hosszú, napos őszt jelez, vagy a csoda, ha újra virágzik szeptember-októberben az orgona, na akkor aztán minden indián boldogan üdvözölheti a maga nyarát! Az én életemben kétszer fordult elő orgona másodvirágzás, de minden évben drukkolok, hogy jöjjön egy harmadik! Ugyanígy hosszú, meleg őszt ígért az újravirágzó szőlő is.

Újholdkor minden családtagnak kötelező volt a holdra nézve elmondani, hogy „új hold, új király, engem vendégségbe ne várj, elküldöm hozzád összes nyavalyámat”. Naná, hogy Zalánnak is megtanítottam! A mondóka után, hármat kell köpni, és az ujjainkkal elküldeni a nyavalyákat az újhold irányába. Fülig Jimmy, amikor a bal válla fölött hármat köp hátra, rózsaszín kőre, mivel nem babonás, elbújhat mellettünk! Üdv kedves Rejtő Jenő!

Aztán minden utunkat, elsőként a jobb lábunkkal lépve kezdjük meg. Ha elvétem, visszaülök.

Mi ölelkezős, puszilkozós család vagyunk, de először baloldalra, utána a jobb oldalra kell adni a puszit, fordítva balszerencse lenne.

Ha valamit elfelejtünk, és vissza kell mennünk érte, akkor le kell ülni 10 másodpercre, és újra útnak indulni, ezzel elkerülhető a balszerencse. Egy független megfigyelő számára rettentő röhejes lehet, ahogy mereven ülünk egy szék szélén, és számoljuk a másodperceket, bamba tekintettel, magam is röhögök az elképzelt látványon, de nincs mit tenni, a pechet – ha lehet – el kell kerülni!

Testvérem, a bejárati ajtó egy bizonyos pontjához illeszti a kisujját, valahányszor kilép a lakásunkból. Ez az ő privát babonája, mert természetesen mindannyian kifejlesztettük már a mi saját kis babonáinkat, egyéni használatra.

Nagy kultusza van nálunk a gyertyáknak, mécseseknek. Ha csak eszembe jut bárki, akit szerettem, és már nem él velünk, egy (vagy több) mécsest, gyertyát gyújtok, és a fényénél emlékezem. Nemcsak a kötelező alkalmakkor, hanem bármikor, amikor rámtör az emlékezés.

Szegény Terus nagynéném halála után, a ráckevei fiókokban több gyertyamaradványt találtunk, a lecsorgó viasz mintáiban ugyanis formákat keresett, arcokat, szíveket, virágokat, és ebből olvasott, és tollal - jól láthatóan – körülrajzolta, amit látott.

Természetesen gyűjtjük a szív alakú köveket, kavicsokat, fadarabokat, mert azok a szeretetet hordozzák, ugyanígy, a legömbölyített köveket, mert azok a teljességet, a harmóniát jelképezik, meg mindent, ami egyedi, különleges, mert ezek a haladást, az újdonságot jelenítik meg, és a világ mit ér tradíciók, teljesség, harmónia, szeretet és újítás nélkül?