A fehér mackóruha

Hajdanában, már Apu halála után, de Anyu élete teljében, Anyu rákapott a katalógusokból rendelésekre, mint ajándék és meglepetés-beszerzési csatornára.

Korábban, finom élete volt, mert csak fel kellett sorolnia, hogy mi mindent szánt a gyerekeinek, unokáinak, és Apu, a család világutazója, már januártól teljesítette a kívánságokat, megtetézve a saját kútfejéből táplálkozó, egyéb vásárlásokkal is, úgyhogy gazdag és érdekes ajándékok vártak mindenkire a Kiscelli közből, ahol akkoriban a Szüleim éltek.

De sajnos Apu, és vele együtt a gondtalan jólét, meghaltak, együtt, szépen, kézen fogva, és a helyükbe lépett a spórolós, a megfontolt vásárolgatás, aminek egyetlen járható útja Anyu számára, aki szíve szerint ki sem lépett volna a lakás ajtaján, de ugye ennek ellen szólt a havonkénti, többszöri orvosi vizsgálat, ha egyéb nem is, a házhoz rendelés lett.

Anyu ezért jól rákapott mindenféle katalógus újságokra, ahonnan aztán szépnek, jónak és roppant szükségesnek látszó javakat lehetett megrendelni, örült, akinek sikerült valami hasznosat kapni, és az is mosolygott, akinek végképp semmi szüksége nem volt arra a dologra, mert így kívánta a jó modor, mert a világért se bántottuk volna meg Anyut, aki mint egy kisgyerek, roppant büszkeséggel, csillogó szemmel vizslatta a reakciókat.

Az aztán nagyobb gondot okozott, hogy Anyu évtizedekig számon tartotta, hogy kinek, mikor mit ajándékozott, dísz-, vagy hasznos tárgyat, ruhát, papucsot, sálat, kesztyűt, sapkát, kalapot, akármit, bármit, és ha kellő időközönként nem látta használatban az ajándékát, akkor nem habozott szóvá tenni, hogy mi lett a dologgal. Úgyhogy ha csak Anyu kedvéért is, és semmi, de semmi másért, használtuk a javakat, hogy Anyu világát ne érje semmi sérelem.

Így került a háztartásainkba mindenféle izzasztós, rázósan elektromos, tiszta műanyag pulóver, lehetőleg valami mutatós, zsakard-mintával, elviselhetetlen színek, rossz tapintású anyagok, de viseltük, mert nem akartunk Anyunak bánatot okozni.

Egyszer, amikor még nem tudtuk, hogy mivel is állunk szemben, történetesen éppen én kaptam egy fehér, pléd-szerű anyagból készült nadrág-pulcsi szettet, amiben – mert mindent fel is kellett azonmód próbálni - éppen úgy festettem, mint egy fej nélküli jegesmedve.

Szegény – mint kiderült idővel - termo anyagból készült szett éveket pihent a szekrény egyik sarkában, időnként, becsületből kimostam, amikor már a hosszas várakozásban a hajtások mentén szürkésen megtelepedett a por, aztán pihenhetett tovább.

A közelmúltban, egyszer éppen nem volt fűtés télvíz idején, mert valamelyik emeleten kilyukadt a folyosói radiátor. A radiátor-cseréhez viszont le kellett engedni a távhőszolgáltatás teljes melegvíz-állományát, és senkinek sem ajánlom, hogy a saját bőrén tapasztalja meg, mennyire rövid idő is elégséges ahhoz, hogy egy hőszigetelt panel-lakás úgy kihűljön, ahogy az egy barlangnak is a becsületére válna.

Na, akkor jött el a fehér termo-nadrág és pulcsi ideje, és mondhatom, hogy remek szolgálatot tett! Kit érdekelt már az, hogy a sarki medve hízott, kora téli állapotában egy slank manöken az emberhez képest, csak egy dolog számított, ebben a hacukában nem fagyott meg az ember még akkor sem, ha – mint rendesen – a konyhaablak nyitva volt, az időnkénti, egy-egy szál, elszívott cigaretta miatt. Most, hogy megint riogatnak a még mostaninál is hidegebb várható időjárással, már elő is készítettem a medve-jelmezt, hiába vége a farsangnak, ha ez így folytatódik, én bizony beöltözöm!