Hét kiló boldogság

Pontosabban, 7,5 kilónyi! Mert a boldogság, ez a megfoghatatlan, mérhetetlen, illékony érzés, azért néha, méterben, kilóban, centiben mérhetővé válik!

Most, éppen, közel 7,5 kiló húst vásároltam, hirtelen, hó végén, vagy Nagyanyám szóhasználatéval élve, sokadikán, egy váratlan fordulat kapcsán.

Talán, hentes dédapám, vagy a családi vendéglő számára főző nagyanyám öröksége, hogy bizony „vércse” vagyok, vagyis ha nincs hús az ételben, akkor nem is lakok jól! Legyen az, akár egy szeletnyi füstölt hús, valami gazdag, bab- vagy krumplilevesben, pirított szalonna a juhtúrós sztrapacskán, vagy túrós csuszán, karikázott virsli és kolbász a rakott krumpliban, vagy paprikás krumpliban, a lényeg az, hogy, ha nincs az ételben húsféleség, akkor bizony éhes maradok, bármennyire is imádjam (nyam-nyam, káposztás cvekedli, lekváros, házi, grízes tészta), akármennyit eszem is belőle!

Azt is régóta tudom, hogy a mai, mindennapi gyakorlat (az enyém is, sajna), hogy szinte naponta megyünk vásárolni, és megvesszük azt, ami éppen megtetszik, legtöbbször valami feldolgozott, darabolt, filézett, előkészített baromfi-félét, sokunk az éppen „akciós” árut, a lehető leginkább pazarló vásárlási módszer.

Miért? Mert értékes nyesedékek, számtalan módon hasznosítható melléktermékek mennek veszendőbe, fél-kilós, kilós vásárlások esetén, mert nincs értelme, nincs miért azokat gyűjtögetni.

Ha már csirke: én is lenyúzva és filézve szeretem a leginkább feldolgozni a csirkét, de gondosan gyűjtögetem a lenyúzott bőrt, a csontokat, mert a legfinomabb alaplé ezekből főzhető, ha kellő mennyiség felhalmozódik, sőt, olykor csirke-csontleves készül ezekből, a zacskókban gyűjtött és lefagyasztott dolgokból.

De annyira, de annyira szeretem a marhahúst is, levesnek, valami jó kis mártással, szósszal, krumplival, pörköltnek, főzelék feltétnek, vadasan, zsemlegombóccal, ezer módon, és ugyanígy oda vagyok a disznóhúsért is, már mondtam, hiába minden, végzetesen „vércse” vagyok, húsimádó, pocsék vegetáriánus válna belőlem, és nagy szerencsém, hogy a világ, mindenevő részére születtem!

De sajnos marhát és disznóhúst eléggé ritkán veszek, disznót, még gyakrabban, de a marhahús egyre ritkább, nem elhanyagolható, anyagi szempontból, mert a bárányhústól (amit szintén szeretek) eltekintve, manapság ez a legdrágább húsféle.

De most, összesen hét és fél kiló erejéig, csak disznó- és marhahúst vásároltam, marha-nyakat, amiből háromszor főzők majd, a szeletekből párolt, hagymás, borsos, pirospaprikás, esetleg lecsós marha-szeletet, a kockára vágott nyesedékből gulyást, vagy pörköltet.

A közepén velős csontos lábszárból kétszer lesz húsleves, középső fogásként, fokhagymás pirítósra kent velővel, meggyszósszal (esetleg egres-szósszal, vagy sóskával), hagymás-törtkrumplival.

A szemem láttára, friss sertéscombból készült darált-húsból négyszer lesz valami, töltött paprika, töltött karalábé, rakott kel, hamis töltött káposzta, csak gombóccal, golyó-fasírt, vagy egyben sült, esetleg Stefánia-vagdalt, majd ahogy kedvünk tartja!

A szép, hosszú, húsos oldalast két részletben sütöm meg, az egyiket fokhagymával, borssal, a másikat mézesen-mustárosan, a méretes, bőrös csülköt és két részre vágtam, majd meglátjuk, hogy egyszerre, vagy részletekben fogom-e megsütni.

Azért mondom, hogy majd meglátjuk, mert hála az égnek, nálunk soha nem lehet tudni, hogy végül hányan eszünk abból az ételből, amit főzök. Szoktam mondani, hogy alapesetben is egytől hatig terjed a fogyasztóim létszáma, mert soha nem tudható, hogy rajtam kívül, még a szűk családom, hány tagja érkezik hirtelen, és eszik egy kicsit, ebből-abból. Nem is szólva, a közeli barátaimról, akik szintén megszokták, hogy egyrészt szinte bármikor jöhetnek, ha úgy hozza a sorsuk, vagy a kedvük, másrészt ritkán maradnak ebéd, vagy vacsora nélkül, hacsak nem kifejezetten egy kávéban állapodtunk meg.

Szóval, örömteli volt a mai hajnal, amint a tegnap vásárolt, hűtőben pihenő hús-csomagokat elővéve, éles késsel szabdaltam, csomagoltam, feliratoztam a következő hetek alapanyagait, és elképzeltem, hogy miből, kinek a kedvére, mit is fogok majd megfőzni!