Reteklevél-leves

Ettetek már valamikor reteklevél-levest?

Mielőtt elmesélném ezt a receptet, megosztanám Veletek, hogy meglepően sok növényünknek, amelyeknek a gyökerét, gumóját fogyasztjuk, a levele éppen olyan finom és ehető, mint a hagyományosan fogyasztott, egyéb része! Ilyen például a karalábé is, amelynek friss, zsenge levélkéi, a töltött karalábéba beleaprítva fokozzák a tejfölös habarással hozzáadott, savanykás ízt. Erről szegény anyósom jut az eszembe, aki már férjhez menve, harmincas éveinek elején kezdett főzni tanulni, és aki kérdezni, persze szégyenkezett volna, viszont elleste, hogy az egyik szomszédnál, valami zöldes, csíkokra vágott levélféle is úszkál a töltött karalábé levében. Kóstolót is kért, és ettől kezdve, némi sóskát is vásárolt, ha ezt az ételt főzte, azt vágta csíkokra és tette az étel levébe.

Persze így is jó volt, de fölösleges pazarlás volt ehhez még sóskát is vásárolni, hiszen ott volt, adott volt a karalábé levele is.

Ugyancsak ehető a cékla levele is. Akinek van kiskertje, és céklát is termel, az pontosan tudja, hogy tavasszal a cékla egyelésekor, aranyos, apró, retek nagyságú céklákat húzogatunk ki a sorból abban a reményben, hogy a meghagyott, erőteljesebb növényekből aztán hatalmas terméseink nőnek őszidőre. Ezeket, a kihúzogatott apróságokat érdemes héjastul, de levél nélkül megfőzni, meghámozva némi cukorral, sóval, őrölt köménnyel ízesíteni, aztán a laskára vágott, zsenge leveleket is hozzákeverve, némi joghurttal, vagy tejföllel, hízókúrások pedig jó zsíros tejszínnel elkeverve, salátaként fogyaszthatják. Azon kívül, hogy olyan szép, mint egy impresszionista festmény, a maga eper-rózsaszín, élénkzöld és mélybordó árnyalataival, még irtó finom is, mondjuk vacsorára, hideg sülttel, forró teával!

Nem is gondoljuk, de éppen ennyire fogyasztható a retek levele, amit többnyire „kérem, tépje le” instrukcióval, otthagyunk az árusoknál.

A reteklevél leves úgy készül, hogy egy két nyert, hámozott krumplit karikákra vágunk, karikára szeletelünk egy fej vöröshagymát, és a levelekkel együtt, sós vízben megfőzzük. Gondos háziasszonyok, bármiféle alaplében is megfőzhetik ezeket a zöldségeket, vagy a vízhez adhatunk egy leveskockát. Amikor elkészült, akkor leturmixoljuk, és némi tejföllel, vagy tejszínnel elkevergetjük. A krumpli és a hagyma kellő sűrűséget ad, a reteklevéltől pedig üde, tavaszi, halványzöld lesz a levesünk.

Hát igen, az aranyló húsleves sárgás színéhez, vagy a jóféle gulyások pirosságához szokott szemünknek bizony furcsa a halványzöld leveske, ám ha pirított zsemlekockával, és vékonyra gyalult, piros héjas retekkel az asztalra tesszük, egyszerre szerzünk örömet a szemünknek és az ízlelésünknek is. Szívből ajánlom!