Fukszia

Szüleim lakásához különösen hosszú erkélyt építettek, mert a lakás szélességén kívül a meghosszabbított erkély adta a lépcsőház esőfogóját is.

Az erkély telis-tele volt mindenféle növényekkel, ám a növényzetben szüleim eltérő hajlamai ütköztek és kompromisszum-készségük teremtett harmóniát. Apu dézsákban kis, termő gyümölcsfákat és rózsatöveket nevelt, míg Anyu az erkélyládákban juszt se muskátlit, hanem színes, egynyári virágokat termesztett.

Anyu (akit naponta legalább ötször hívtam föl telefonon, és minimum kétnaponta meglátogattam) minden áldott reggel tételesen beszámolt arról, hogy hány ligetszépe, büdöske, árvácska, százszorszép virágzott ki, hányat kellett letépkedni, ha netán egy növényke váratlanul elpusztult, kiszáradt, vagy belehalt a túlöntözésbe, az gyásznap volt. Arról is pontos számadást kaptam, hogy hány locsolókannányi vizet hordott ki már kora reggel.

A reggel növény-beszámoló fénypontja azonban az volt, amikor Apu növényeit is értékelte. Tavasszal még nagyon élvezte a kis gyümölcsfákat, mert amikor kivirágoztak, még kori lett volna beültetni az erkélyládákat, akkor még csak a kis őszibarackfák, almafák virága jelentett élvezetet. Később azonban naponta nagy elégtétellel sorolta fel,, hogy hány barackon látja a leszáradás első, csalhatatlan jeleit, melyik fácska lett tetves, vagy lisztharmatos, ami persze majd óhatatlanul átterjed az erkélyládákra is, és az bizony nagy-nagy tragédia lesz. A rózsák minduntalan megtetvesedtek, komoly viták alakultak ki közöttük a metszés módjáról, de az elszáradt bimbókat közösen siratták meg.

Apu minden áldott évben vett egy nagy cserép vízifuksziát, mert ez is a kedvence volt. Anyu viszont esküdt ellensége volt a fuksziának. Lássuk be, ez a növény valóban meglehetősen kényes, magas a vízigénye (amint a neve is elárulja), ugyanakkor érzékeny a túlöntözésre, természetesen igényli a szűrt napfényt, de nagyon nem tűri a tűző napot, ezeket a körülményeket viszont nagyon nehéz egy déli fekvésű erkélyen produkálni. A fukszia is könnyen tetvesedik, és a mindig vizes földjén könnyen telepednek meg azok a kis fehér ugráló bolhaféle élősködők is. A fuksziák rendre kipusztultak, Apu bánkódott, Anyu meg nem titkolt elégtétellel többször is megjegyezte, hogy én megmondtam.

Az erkély kis fái közül egy almafa végül Ráckevére került. Ma már a felső ágakról nem tudom leszedni a kétmaroknyi nagyságú, érett piros almákat, mert létráról sem érem el. Az idei terméséből még van vagy egy kilónyi, szeptember eleje óta nem vettem almát.

Amikor telefonon elsorolom  lányaimnak, hogy melyik leander hogy változott tegnap óta,  hány muskátli, minirózsa virágzik,  hány szem paradicsom érett be, hány uborkát szüreteltem, van-e már padlizsán  a bokron, vagy megint leesett a virág, csak nevetek magamon, hogy épp úgy mesélem ezt (a más számára tök érdektelen) dolgot, mint annak idején Anyu, és épp úgy nem csak dísznövényeket ültetek, mint Apu.