Csirkés hétvége

Nem tudtunk megállapodni a címben. Én valami „hóvégi ételek”, vagy „ezer forintnyi húsból” címet javasoltam, Sárka viszont sokadszorra is Szabó Balázstól idézett volna, „anyám a konyhában a boldogságot főzi”, úgyhogy maradt a „csirkés hétvége”.

A menü végül csontleves cérnametélttel (ez mindkét napra), egyik nap paprikás csirke, nokedli, uborkasaláta, másnapra steak-burgonya és fűszeres csirkeszárnyak.

Nálunk a paprikás csirke újabban felső combból készül, én ennek az ízét szeretem a leginkább. Kettőnknek négy felső-comb elég. Sárka kifejezetten utálja, ha  paprikás csirke szaftja a hűtőben kocsonyásra, szinte vághatóra dermed, márpedig ez elkerülhetetlen, ha bőrrel, csonttal együtt főzzük meg a csirkét, ezért már jó ideje lenyúzom és kifilézem a combokat, majd a színhúst felkockázom, és így készítem a hagymás, zöldpaprikás, paradicsomos pörköltalapon megpirítva, némi borssal és pirospaprikával fűszerezve, majd vízzel felöntve és puhítva, végül liszttel dúsított tejföllel behabarva a paprikásunkat.

A múltkor a kifilézett, besózott felső-combot megtöltve sütöttem meg. A csont helyére egy szép szelet sonkába tekert sajtrudat tettem, majd az összegöngyölt csirkecombokat cérnával összekötöztem, némi kacsazsírral pirosra sütöttem, párolt káposztával tálaltam.

A csontokat (és pár szép bőrkét, aminek később Marci kutya nagyon örül J) lefagyasztom, és amikor összejön egy tisztes mennyiség, sok zöldséggel, egy-két gerezd fokhagymával, egy fej vöröshagymával, zellerlevéllel csontleves főzök, amit szépen leszűrve cérnametélttel, vagy grízgaluskával tálalunk. A levesben főtt csontokról némi húsfalatka is kerül a csontlevesbe. Úgyhogy átmenet a ragu és a csontleves között.

A fűszeres csirkeszárny Sárka nagy kedvence. Mindenféle fajtáját kipróbálta már, házhoz szállított, előre fűszerezett, éttermi, de végül ez az itthon készült pác lett a kedvence.

A mi pácunk, egy nagy kanál sózott pritamin-paprikával indul, ebbe kerül egy-két csipet csilipehely, némi őrölt bors, vékonyra szeletelt fokhagyma, ha szükséges még egy kis só, pirospaprika, egy kiskanálnyi, és 2-3 evőkanál napraforgó-olaj.

Az elharmadolt csirkeszárnyak (a végeket a csontlevesbe főzöm, szintén Marci kutya számára) két húsosabb részét ebbe a páclébe forgatva egy éjszakára a hűtőbe teszem, majd semmi mást nem kell tenni, csak az egészet szőrőstűl-bőröstűl beleönteni egy tepsibe, egy kicsit elrendezgetni, és ropogósra sütni. Én egyszer meg szoktam fordítani a darabkákat, hogy mindkét oldala pirosra süljön, de akinek nálam jobb a sütője, ezt is megspórolhatja.

A steak-burgonyát hosszas próbálkozást követően most úgy készítem, hogy a meghámozott és vaskosabb szeletekre vágott burgonyát egy teáskanálnyi pirospaprikával, kis őrölt borssal, kevés csilipehellyel, egy púpos evőkanál liszttel és egy-két öntésnyi olajjal összeforgatom, hogy a hozzáadott dolgok egyenletesen lepjék be a krumpli-darabkákat, majd forró sütőben ropogósra sütöm. Én ezt is meg-megforgatom egy széles palacsinta lapáttal.

Ehhez a hétvégi menühöz 1.000,- forintnál valamivel kevesebbet adtam ki a húsra. Büszke vagyok magamra!