Sárka szakácskönyve – újfent a húslevesről

Úgy jártam, hogy a zöldségek közül kifelejtettem a jó karalábét, pedig amúgy nem tenném, hiányozna édeskés íze a többi zöldség közül! De itt, most, a leírásnál, bizony elfelejtettem!

Amiképpen azt is, hogy szóba akartam hozni a mi szinte elfelejtett költőnket, Berda Józsefet, akivel Györgyi testvérem, hajdani főiskolai vizsgái kapcsán kerültünk kapcsolatba. Emlékszel Györgyi, hogy mekkorákat vihogtunk egyszer, egy áttanult éjszakádon, éjfél felé, a „Húsleves dicsérete” című versén? Aki nem ismerné, a Wikipédia ekként emlékezik meg róla:

„Proletár környezetből indult életútjára. Négy elemi osztályt végzett lakatosinas volt, majd kifutó, hordár, később könyvügynök.

Első verskötete: Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg. Krúdy Gyula írt hozzá előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket.”

És íme, a vers:

„Ragyogj szemem, csordulj ki nyálam az örömtől:

az ízletes húslevest tálalják, íme, eléd.

Nézd csak, mily aranysárgán csillog, mily

orrcsiklandó szaga van! S az íze! A mennyei íz!

Abban van aztán a lélek! Ez kell neked igazán! –

Érzed-e, mondd, a velős csont, az illatos-ízes

zöldség, s a még fűszeresebb gyömbér testet-lelket

gyógyító erejét? – Csak ezért érdemes élni még, hidd el,

csak így tudsz nemesebb dolgokra figyelni, különben

kedve-vesztett fogatlan kutya vagy, ki mindenkit

mérgesen megugat s a legszebb sonkafalatra sem kíváncsi."

S ha már szóba hozta a jó Wikipédia, kinek ne jutna eszébe Krúdy Gyuláról a Szindbád című film, és a soha nem felejthető Latinovits Zoltán, amint a nyakába kötött damasztkendő felett, lassan és élvezettel kanalazza az aranyló, sárga-karikás húslevest? (Erről sajna képet nem mellékelhetek, valamennyi – joggal – szerzői jogi oltalom alatt áll, és ezt bizony hangsúlyosan meg is említik, minden felületen!)

„Hozhatom a velőscsontot, nagyságos uram?

Valóban. Csak arra figyelmeztetem, Vendelin barátom, hogy kenyérszeleteket pirítsanak hozzá, mert a zsemlye ilyesmihez nem nagyon alkalmas. És forró legyen, mint a babám szíve!"

Felejthetetlen!

A húsleves témája pedig, mint látható, kimeríthetetlen!