2017. augusztus 24., csütörtök

Dupla-unokás hétvége





Most egy dupla-unokás hétvége elé nézek, persze rendhagyó módon, mert nem Zalán és Zita alszanak és étkeznek, meg játszanak nálam, hanem Zalán és Áron, a harmadik, „csaknem” unokám, Zalán unokatestvére, szóval a két nagyfiú!

Áron 10 éves lesz, Zalán kilenc, és szinte semmiben sem hasonlítanak egymásra. Áron szőke, Zalán közelebb áll a feketéhez, mint a barnához. Áron kékszemű, Zalán sötétbarna, Áron sovány, Zalán zömök. Áron válogatós, zöldséget, gyümölcsöt nem eszik, Zalán mindenevő, repetázott főzelékből már a bölcsiben is. Áron madárétkű, Zalán falánk. Áron ijedős, félénk, Zalán vakmerő
.
Természetesen vannak „közös felületek” is. Mit szóltok ahhoz, hogy a két fiú, Viber-en felhívja egymást, és egyeztetnek, hogy melyik minecraft játékkal fognak játszani közösen, a következő egy-két órában?

Az én gyerekkorom Verne Gyulája vidoran pörög a koporsója felett, mert mindaz, amit a távoli jövő, talán soha meg nem valósuló víziójaként megfogalmazott, a távolba látó telefontól a Holdra utazásig, már rég megvalósult ábránd (P.G. Wodehouse szavaival élve).

Egyszóval a két végletnek kell megfelelő menüről gondoskodnom, ami persze csak részben teljesíthető, és folyik majd a vita, hogy „de Áron, kóstold meg, ez igazán finom”, de végül is a következő készült el:

Lebutított görög saláta, hagyma és olajbogyó nélkül, aki szeretne, tehet hozzá, de az alap, az „csak” paradicsom, paprika, uborka és Feta sajt.



Tzatziki, hámozott uborkával, mert van közöttünk olyan is, akit bánt az uborka héja.

Rablónyárs, csirke, virsli, kolozsvári szalonna, lila hagyma és debreceni közreműködésével, ki-ki átteheti a másik tányérjára azt, amit nem szeret.

A másfél kiló csirke felső-combból kimaradó néhány darabból másnapra grillezett csirke lesz, krumplipürével és almakompóttal.



A mai napra készül még egy kis sütőben sült krumpli, na’ meg az elmaradhatatlan palacsinta őszibarack lekvárral, vagy Nutellával, vagy is-is.

Ugyan már kissé fáradozós vagyok, pedig még nincs hét óra sem, de már alig várom a fiúkat! Mekkorákat fogunk nevetgélni, zsiványkodni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése