Az
idei nyár újdonsága volt, hogy a legváratlanabb pillanatokban, egyszerre csak,
sötétlila pöttyök jelentek meg a karomon, a lábamon. Nem nagyok, alig lencse,
vagy legfeljebb babszem-nagyságban, de az bizony közös volt valamennyiben, hogy
képtelen voltam eseményhez kötni, a megjelenésüket!
Nem
csaptam oda a karomat, ahogy egyébként szoktam, például kilincsekhez, vagy
polcokhoz, sarkokhoz, nem ütöttem meg magam sehol és semmiben, ami akkurátus
véraláfutásokhoz vezetett eddig, ráadásul a színárnyalat sem stimmelt, ezek az
újdonsült foltok bizony mély-lilák voltak, míg a beütésből származók
halványabbak, ráadásul a gyógyulással, a színük is módosult, ahogy kell,
halványultak, megsárgultak, megzöldültek.
Ezek
nem! Idővel, persze felszívódtak, lassan, színváltás nélkül.
Nosza,
nem volt hátra más, mint előre, kutakodni kezdtem az interneten, és rövid időre
ki is derült, hogy a leukémiától a vesepangásig, csak csupa fájdalmas és
halálos oka lehet ezeknek a pöttyöknek!
Nosza,
el is kezdtem lapítani, (pécsiesen) mint sz.r, a gazban, takargattam a
pöttyeimet a gyerekeim elől, és sürgősen jelentkeztem kedvenc belgyógyászomnál,
a fiam-lehetne Tamás doktornál némi vizsgálatra, akivel közös a gimink, és aki
apámat is, anyámat is – hosszas és sikeres gyógykezelés után - segítette az
áttérésben, az örök vadászmezőkre.
Alig
telt egy vérvétel-értékelésnyi időbe, de Tamás doktor, már ránézésre is tudta,
mondta a diagnózist, és kiderült, hogy mindössze az egyik, elhagyhatatlan
gyógyszerem mellékhatásáról van szó, elviselhető esztétikai hiba, semmi más!
Parányi, pillanatnyi, gondmentes vérzékenység! Vagy, mi!
Ha
belegondolok, hogy hány önromboló órát, napot ível át egy nő, asszony, anya
életében, a hirtelen megjelenő, anyajegyek, foltok, bevérzések, stigmák és egyebek
miatti, utóbb feleslegesnek bizonyuló aggodalom, halálos, jéghideg verejtékes,
gyilkos félelem, akkor valami olyan, félelmetes energia, életerő-temetőre bukkanok,
hogy csak, na!
Nincs
az, a természet-gyógyász, vagy lélekbúvár-szakorvos, aki nem tapsolva
örvendezne, amidőn ezen a kelepcén átsegíti, reményvesztett pácienseit!
Drága
Lelkeim! Takarékoskodjatok, sáfárkodjatok, nálam okosabban, jobban ezekkel az
energiákkal, ha megtehetitek!
És
miért ne tehetnétek meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése