Távfűtés

Alighanem soha, de soha nem fogom megérteni a távfűtés működési mechanizmusát!

Eddigi életem során, minden korábbi lakhelyemen, a saját fűtés előnyei és hátrányai között éltem. A szülői házban kezdetben – már amennyire vissza tudok emlékezni – vaskályha szolgált, amelynek be kellett fűtenie mindkét, egymásba nyíló szobánkat, az ebédlőt és a hálót.

Már ha volt tüzelő, mert bizony sokszor még azt a nehezen égő, hatalmas tömbökben árult kőszenet sem lehetett kapni, de ez egy másik történet.

Nagyiéknál ugyan két cserépkályha volt, egy az ebédlőben, egy a hálóban, de ezek közül csak az ebédlőben álló, kék cserépkályhába fűtött be Nagyi, ott is csak délutánonként, hogy mire hazatér a család, kellemes legyen a hőérzet. Napközben csak a konyhai sparheltben égett a tűz. Mi, Nagyi én és a testvérem, itt a konyhában töltöttük az időt, almát, sütőtököt, gesztenyét sütöttünk a sparhelt tetején, süteményeket a sütőben, itt írtuk a leckét, itt tanultunk, itt játszottunk.

Még emlékszem, hogy Nagyi délutánonként egy szeneslapátnyi parazsat egyensúlyozott be az ebédlői cserépkályhába, arra rakta a tojásbrikett darabokat, és vártuk, hogy izzani kezdjenek. Ez minden áldott nap lutri volt, mert ha vizesebb volt a brikett (és jobbadán az is volt, elvégre a nyirkos pincében tárolta mindenki), akkor több volt a füst, mint a tűz, nem is szólva melegről, ami hiányzott, meg a lepattanó szikrák miatt, örökös veszélyben lévő perzsákról, szóval minden délutáni befűtés egyben kiváló időszak volt az izgalomra, és a feszültség gyereknevelési célzatú levezetésére.

Később megjelent nálunk a hordozható cserépkályha, ez is fa- és széntüzelésű volt, de már alkalmas arra, hogy valamennyire tartsa a meleget, ne csak addig, amíg éppen lobognak a lángok.

Következő lépésként megjelent az olajkályha! Hagyjuk, hogy a fűtőolaj feltöltése mekkora tortúra volt, rossz nejlon-harisnyán keresztül kellett szűrni az olajat, mert a legkisebb szennyeződés is eltömte az olajkályha vékonyka csövecskéit, szelepeit, hagyjuk a marmonkannák súlyát, a kannacserék rémségeit (erről a testvérem tudna többet mesélni), a hangos fellobbanásokat, a durranásokat és puffanásokat, amelyek megszínezték és egyben roppant ijesztővé tették az olajkályha használatát, mert hallatlan előny volt, hogy nem mázsaszámra kellett a pincéből felhozni a szenet, hanem csak a húszliteres kannákat kellett emelgetni.

Volt még Nagyiéknál és Ráckevén is gáz-konvektoros szakasz (Ráckevén máig is), de viszonylag rövid ideig. Talán Nagyiéknál beékelődött a konvektoros időszak elé egy pár éves Héra-égős (cserépkályhák átállítása gázfűtésre) megoldás is, ha jól rémlik.

Aztán persze modernizálódott a fűtésünk, mindannyian a saját cirko-kazánjainkat használtuk, kicsit később már nem kettőt kellett felszereli lakásonként, egyet a melegvíz, egyet meg a fűtés számára, hanem megjelentek a kombinált kazánok, és nagyjából ebből a fűtési technikából kerültem át a távfűtés áldásai közé.

Kis, magyar fűtés-történeti korrajz! Némely család mind egyforma, alighanem sokan mondhatják el, hogy náluk is hasonlóan változott a fűtési technológia.

Most már nem nekem kell gondoskodnom a fűtőanyag beszerzéséről, nincs hamu és salak, nincs kályhatisztítás, nem kell szerelőt keresni, és aztán – ha végre megtaláltuk az igazit (a leginkább elfogadhatót) - minden áron megtartani, nem kell karbantartási, tisztíttatási, javíttatási gondokkal bajmolódni, lehetne felhőtlenül örülni, ha…

Ha egyszer végre megérteném, a távfűtés működési mechanizmusát, mert ez az immár kicsit több mint két év, erre még nem volt elég!

Micimackó, aki önmagát csekély értelmű medvebocsként aposztrofálja, versenytársam lehetne, ami az értelem csekélységét illeti, ugyanis én, a csekély értelmű, lakótelepi lakos, azt hiszem, hogy két biztos időszak van, amikor elkel a meleg!

Az egyik, a kora reggel. Az ember, ébredés után, még hálóruhában, némi meleg holmit magára rántva kimegy az első, éltető teája, kávéja érdekében a konyhába. Néhány percig tart még az ágymeleg, de az igencsak gyorsan megszűnik, és döbbentem tapasztalja, hogy hideg a radiátor, hidegek a lakást „ékesítő” fűtőcsövek, és ha valaki még olyan megátalkodott, hogy áldoz a dohányzás szenvedélyének, ami – tudvalévőleg – nyitott ablak mellett gyakorolható, nos, annak számolnia kell azzal, hogy fázik, nagyon fázik, rettentően hideg van! (Pedig még nincs is igazán hideg, ragyogó meleg októberünk van idén, ha minden igaz, e hét végéig.)

Mellények és köntösök, nadrágok és deréktájra tekert, meleg vállkendők, vastag zoknik és meleg papucsok dacára, ősztől tavaszig, ritka az olyan reggel, amikor ne keseríteni és ne bosszantana, a kérdés, hogy miért nincs fűtés reggelente?

Szegény bölcsődések, óvodások és iskolások! Éppen elég baj, hogy korán kell ébredniük, öltözni kell, amit minden gyerek utál (legalábbis az én személyes tapasztalatom szerint), békés, otthoni játék helyett el kell indulni, jó, ha reggeli után, és ráadásul, még meleg sincs! (A szülők persze kimelegszenek, amíg elkészül és elindul a család.)

A másik időszak, amikor elkel a meleg, az a délután, a kora este, amikor hazatérnek a családok, megpihennek, indul a fürdés, fogmosás, vacsora, közös időtöltés, nos, kitalálhatjátok: nálam ilyenkor is hideg minden, cső, radiátor, lakás.

Napközben, nem mondom, szeszélyesen, hol délelőtt, hol délben, amikor az ember már egyébként is, minden egyéb felszerelés nélkül, „a szoláris energiát hasznosítja”, magyarán melegíti a lakást a napfény (szerencsére), egyszerre átforrósodnak a fűtőcsövek, a le nem zárt radiátorok, és levehető a termomellény és a vastag papucs.

Persze már tavaly is elmagyarázta szegény, sokat-tűrt közös képviselőnk a központi hőérzékelő és a fűtés kapcsolatát, tehát elvileg értem én a tízemeletes társasház fűtésének technológiáját, ám a gyakorlat erre rácáfol, most, amikor éppen 11 fok van odakint (ami októberben igen kellemes és kedvező), éppen csak kézmeleg, na, épphogy nem hideg a fűtő-apparát, és – ne tagadjuk – nem túl kellemes az üldögélés a kávé mellett.

Nem reklamálni akarok, nem békétlenkedni, tudom, hogy másoknak, sokaknak sokkal nagyobb gondokkal kell megküzdeniük, és nem akarom minden áron megtalálni a hansági kákán a csomót, éppen csak annyira szeretném megérteni!