Nincs
talán még egy hete sem, amikor a figyelmetekbe ajánlottam Erica Bauermeister
első regényét, és –hála a szerzőnek – szívből ajánlom a másodikat is, a „Tedd
meg magadért” címűt!
Nagy
szerencsémre nem jártam úgy, mint jó néhányszor korábban, hogy a második, harmadik
sokadik kötete egy-egy írónak akkora csalódás volt, hogy ez a kellemetlen
benyomás, szinte elsöpörte a korábbi kellemes élményeket, emlékeket, ezúttal
semmi csalódással nem járt a második regény sem!
Ugyan
a regény-szerkezet roppant hasonló, mindkét könyv esetében, míg az elsőnél, egy
főző-tanfolyamon, véletlen-szerűen összesodródó ember-csoport tagjainak
élet-történetéből, mint egy kirakójáték mozaik-elemeiből épül fel a regény, addig
a második kötetnél, egy rákbetegségből felgyógyult asszony, baráti körének
tagjai és az ő kihívásaik az építő-elemek.
A
gyógyulás örömére tartott ünnepségen mindenki kap egy feladatot, aminek
teljesítése – ahogy annak történnie kell egy nekem-való regényben – aztán valami
mélyen gyökerező, elrejtett trauma, gondosan maga elé épített akadály, gátlás
végső leküzdéséhez segíti az illetőt.
Kutatgattam
a magam szerény módszereivel, hogy vajjon ráakadok-e még az írónő, egy-két,
magyarra lefordított regényére, de nem jártam szerencsével. Aki esetleg
ügyesebb nálam, azt kérem, ne habozzon, tudassa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése