Október

Ez az októberi hét maga a varázslat!

Minden egyes hajnala pipáló köddel, de a napfény ígéretével, kristálytiszta levegővel derült fel, minden egyes délelőttől késő délutánig ragyogott a napfény, esténként, pedig még a (súlyosan) fényszennyezett nagyvárosban is felcsillantak a csillagok, sziporkáztak a távoli városkák, hegyvidéki utak lámpafényei.

Persze, ha nagyon igyekeznék, akkor a fonákjáról is kesereghetnék oldalszám, arról, hogy képtelenség jól felöltözni, mert a hajnalokban, kora reggeleken elkel a meleg kabát, és akár egy csizma is, míg késő délelőttől már egy hosszú ujjú póló is meleg, főképpen a napsütötte utakon, amelyek annyira, de annyira csábítanak a komótos, kiadós sétára!

Panaszkodhatnék, hogy a résre nyitott ablakokat árgus szemekkel kell figyelni, mert kellemetlen gyakorisággal és jelentős létszámban közelednek kellemetlen élettársaink, a büdösbogarak, meg a katicák, a darazsak, és ha nem ügyelek, akkor nem marad más hátra, el kell csípnem a hívatlan „vendégek” frakkját, bármennyire is undorodjak még a papír zsebkendős megérintésüktől is.

De nem morgok, nem kesergek, nem is sorolom még azokat az impulzusokat, amelyek aztán bő számmal adnának okot borongásra, kesergésre, hanem kihasználom a remek időt, és sétálok.

Már sokan tréfálkoztak azon, hogy mi minden lapul meg egy női táskában! A kötelező dolgok, mint esernyő, pénztárca, iratok és kártyák, zsebkendő, sebtapasz, fájdalom-csillapító, kozmetikai szerek, kölni, dezodor, kabala-tárgyak, amelyek nélkül tapodtat sem mozdulhatunk, szacharin, cigi, öngyújtó, sokaknál varrókészlet, toronyóra lánccal, stb.

Nálam azonban mindezeken túl, állandóan ott lapul az igencsak jelentős súlyú válltáskám mélyén, egy metszőolló.

Igen, én vagyok az, aki már a tél derekán lemetsz óvatosan, hogy a bokor formája ne sérüljön, egy-két, a kertek kerítésén átnyúló aranyvessző-ágat séta közben, majd később egy-két fürt orgonát, nem töröm, nem gyilkolom a bokrot, de nem állom meg, hogy el ne csenjek kevéskét.

Ősszel viszont képtelen vagyok ellenállni a bogyós bokrok ragyogó, ezerféle formájú és árnyalatú termésének, úgyhogy a mostani sétáim során is összeszedtem egy kis csokornyit belőlük, a legnagyobb örömömre! Meg persze szedtem egy maroknyi ragyogó, sötétbarna gesztenyét is, és csak azért nem kapkodtam fel jónéhány tarka, őszi levelet is, mert már nem maradt szabad kezem arra, hogy haza hurcoljam.

Kellemes csatangolást, levél-gyűjtést, napfényben melegedést kívánok mindannyiótoknak!