Elkészült a karácsonyfám!

Hát, még december 20-dikát sem írunk, de biztos, ami biztos, ma reggel elkészült a kissé formabontó karácsonyfám is, a takarítás, rendrakás, asztalterítő-vasalás után, na, nem utolsó lépésként, hiszen még előttem áll némi vásárlás, és rengeteg főzés-sütés, de ez így van pont, nagyon jól!

Amikor immár harmadik éve beköltöztem ebbe a nyolcadik emeleti, panel-lakásba, kristálytisztán tudtam, hogy ide, a szőnyegpadló birodalmába, nem jöhet élő fenyőfa!

Eddig is mély lelkifurdalással vettük meg évről-évre az élő fát, de mivel annyira utálatos a műfenyő (ki énekelné így, hogy: „ó műfenyő, ó műfenyő, mily zöldek a te leveleid….), így évről-évre csak beköltözött a lakásba az a potyogó, ágtördelő korábban élő fa, amelyről az ember legalább remélheti, hogy valaminő újra-hasznosításra kerülnek a maradványai.

Első éves itt-tartózkodásomkor vettünk egy cserepes fát. maga volt a rémálom. Éppen úgy peregtek a tűlevelei, mint gyökértelen társaié, éppen úgy száradtak a levelei is, ám piszok nehezen mozgatható, irtó terjedelmessége okán, sokkal nehezebb volt a felszámolása, mint egy kivágott fáé, ám a túlélési esélyeik viszont egyezőek voltak!

Így, aztán, a második „paneles” évemben kitaláltam, hogy azt a vesszőből font kúpot fogom karácsonyfaként feldíszíteni, amit Zsófimtól kaptam, évekkel korábban.

Ajjaj, volt is meglehetős felhorkanás! Jelzem, már korábbi karácsonyfás kísérleteim is kiváltottak hasonló hatásokat, mert mindenki hagyománykövetőbb volt nálam, de ezeket még megúsztam, viszont ez, a vesszőből font fa, arany díszekkel, elsőre csak alig félig-meddig volt sikeres! Viszont, én, most, másodjára is ezt az utat választottam, és alighanem, tartósan ehhez kötöm magam!

Szóval, ma reggel, elkészült az idei fa, már csak a főzés, sütés, némi takarítás, valamennyi vásárlás, meg a lélekbeli, folyamatos készülődés van hátra!