Hol lapul az igazság?

Hosszasan nyomasztotta a jóravaló emberek lelkiismeretét a tény, hogy egy-egy, hamarjában kivágott karácsonyfa, éppen 15-20 éves fejlődés (vagy több?) után alkalmas, egy tisztes, 3,5 méteres, vagy annál nagyobb belmagasságú, polgári lakás halljában, a „megfelelő” karácsonyfa szerepére!

Pláne, hogy egy-két hétnél alig tovább! Aztán mehet a szemétre, bajosan és potyogósan, tűlevelei félévekig bukkannak, elő a szőnyegek rostjai, a parketta rései közül.

Aztán érkezett az új jelszó: „nyergelj, fordulj”, s az öntudatosabbja hamarjában megvásárolta a műfenyőket, amelyek annyira könnyedén kezelhetők, kihajtogatás, ágigazgatás, led-fények, díszek, és már kész is az egész, és majdnem ugyanennyire egyszerű a lecsupaszítás, a díszek és egyebek dobozolása, ághajlítgatás, még egy dobozolás és jöjjön az a 12 hónap, aminek elteltével, majd ismét elővarázsoljuk a dobozokból magát, a karácsony csodáját!

Ugyan ronda volt minden műfenyő, meg nélkülözte a karácsony hangulatát, nem volt illata, selymes fénye, sajátos mozgása, viszont nem ölte évente sorra a 10-20 éve nevelgetett fákat!

Igaz, hogy ezzel jónéhány, erre a karácsonyfa-termesztésre és árusításra szakosodott család megélhetése is megszűnt, de hja, nincs nyereség veszteség nélkül, könnyebben boldogulnak a műfenyő-kötöző rabszolga-gyerekek Ázsiában, vagy akár – most már – Afrikában!

De visszakanyarodva az eredeti, környezetbarát témához, egyszer csak, lassacskán azzal szembesültem, mondhatnám mind gyakrabban, hogy amíg a többé-kevésbé szervezetten visszagyűjtött, fenyők újra-hasznosításával (mulcs, komposzt) a természetes körforgás idő-igénye alig pár év, és hasznosulási együtthatója közel 100 %, addig a műfenyők a párszáz éves, nyomtalanul soha le nem bomló kategóriába esnek, és akkor még csak egy szó sem esett a gyermek-munkáról, annak energia és egyéb igényéről, környezetkárosító hatásáról!

Leszögezem, hogy utálom a műfenyőt!

Bocsánat, drága szeretteim, akik ezt állítjátok fel karácsonykor! Benneteket, a műfenyőitekkel együtt, nagyon szeretlek!

De mindennél jobban utálom az erdőírtást, a gyerekmunkát, a soha le nem bomló műanyagot, úgyhogy, most már, éltem fogytáig, megmaradok a magam, vesszőből font, kúp alakú, feldíszítgetett karácsonyfája mellett.

Idén, már friss fenyőágakat sem vásároltam, mint a korábbi években, az illat kedvéért, meg vázába zabolázott, karácsonyi díszítés céljára, mert minek? A lelkemben, szívemben, enélkül is teljes lehet a karácsony illúziója!