Shea vaj

„Száraz, repedezett, pattanásos vagy éppen ekcémás bőr? A shea vaj lesz rá a megoldás. Az Afrika aranyaként is ismert sárgás színű shea vajat adó karité fa a fekete kontinens középső részén terem. Vékony, tápláló húsa egy nagyméretű, olajban gazdag magot rejt, ebből vonják ki a törtfehér színű, édes illatú shea vajat.

A shea vaj felhasználási módja rendkívül sorrétű. Világszerte használják!”

Éppen ezt írja Google barátom a shea vajról, aminek azért néztem utána, mert az idei karácsony, egy tégelynyi shea-vajat is besodort az ajándékaim közé.

Már azt is nehezen szoktam meg, hogy újabban a bőrápoló szereket „vaj” megjelöléssel forgalmazzák, röghöz-kötött, hagyománytisztelőnek nevelt és vált lényem a „vaj” megjelölést az élelmezési célú, tejből képzett javakra korlátozza. Először, azt sem tudtam, hogy hova kell kennem azt a vajnak titulált krémet, amit kaptam, a lábamra, vagy a képemre, de aztán lassacskán kentem, ahová gondoltam, és kialakult, hogy nekem mi a megfelelő.

Mert bizony, magam is úgy jártam, így életem 7. évtizedében, hogy a hajdanán zsíros, pattanásos, fényes bőröm-hajam, pergamen-szerűvé, törékennyé száradozott, és például az arcomon, néhány kitüntetett helyen, kezdett pikkelyesen hámlani.

Az orrtövemnél, ahol éppen összeérnek a mind vékonyabb és halványabb szemöldökeim, az orrcimpáim mellett, mindkét oldalon, a számtól, az állam irányába mélyülő, szomorkás ráncok mentén.

Ezeken a helyeken, akár naponta többször is újratermelődött az a hámló-viszkető réteg, amit az elhalt bőrsejtek építgettek, számomra túlságosan szorgosan és gyorsan, s amelyeket eléggé nehéz, mondhatni lehetetlen nyomtalanul eltávolítani, szappanos lemosással, dörzsölgetéssel, mert – ha más nem is – de a dörzsölgetés pirosas nyoma, mindenképpen jelzi a beavatkozást. De ez, még csak hagyján! Folyamatos az a viszkető, feszülő irritáció, ami miatt az ember, minduntalan piszkálgatja, vakargatja ezeket a felületeket.

Elkönyveltem, hogy így jártam, és ez már csak így is marad, ám láss csodát, ez a shea-vaj, valamiképpen segített!

Ide kell fűznöm azt is, hogy egyáltalán nem vagyok megfelelő alanya a kozmetikai-kozmetológia-iparnak, ugyanis méla szemlélődéssel, készséggel elfogadom az öregedést, és egyáltalán nem akarok, semmiképpen sem fiatalodni, vagy fiatalabbnak látszani annál, mint ahova elértem!

Múlhatatlanul és ismétlődően a fülembe cseng Apu, nagyrabecsült, ráckevei orvosának, Póka-dokinak az idevágó mondása: csak csínján bánjatok a kenőcsökkel, ha igazán szükségünk lenne rájuk, nekünk is faggyúzó lenne a farunkban, mint a kacsáknak!

Ha bármit is akarok, vagy legalábbis nagyon szeretnék, az pontosan a méltósággal való, tovább-öregedés!

Minden egyes ráncomért, redőmért, elváltozásomért, keményen megdolgoztam, vagy megdolgozták fizikumomat az évek, a tapasztalatok, a benyomások, az enyémek, a sajátjaim, elvehetetlenek! Miért titkolnám, rejtegetném azokat?

Egyedül az a fontos a számomra, hogy az unokáimban semmiféle viszolygást, ellenérzést ne váltsak ki, még csak véletlenül se, és a lányaimnak ne okozzak felesleges aggodalmat!

Ehhez képest, minden egyéb csak vicc, móka, kacagás, apró kényelmetlenség, rácsodálkozni-való változás, valami, amihez hozzá kell szokni, vagy le kell győzni-gyűrni, ahogy sikerül!

Éppen ezért mindenféle hialuronsavas, csiganyálas, mittudoménmilyenes csodaszer, nem nekem készül, nem én vagyok a célközönség! Eleve már 40 éves elmúltam, amikor egyáltalán krémet kezdtem használni, és szinte – a mostani, ódába foglalt, shea-vaj kivételével – csak patikai keverésű krémet használtam.

De, ez, ez a shea vaj, na, ez aztán csodaszer! Nincs hámló, eltűntetésre váró, elhalt bőrréteg, nem termelődik újra, nincs feszítő-viszkető érzet, kényelmesebb lett a világ!

Szívből ajánlom, és szívből köszönöm!